"Az Isten országát ... olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” Mt 21, 45
Isten oltáron mindig van élő virág!! Itt a tavasz!!! Gyertek díszítsük illatos, tarka virágdíszbe drága szülőföldünket!! Tegyük Isten számára kedves hellyé, otthonná, oltárrá házunkat, udvarunkat, kertünket, ezt a földet, melyen Teremtőnk akaratából élnünk adatott!! Ne foglalkozzunk a sötétséggel, a mindig károgó, mindent leszóló, kritizáló félelmet zűrzavart akaró emberekkel, hadd sípoljanak, mi ültessünk virágot, finom gyümölcsöt termő bokrokat, fákat, ezzel is hirdessük, hogy hiszünk a kibontakozásban, az élet Urában!
A föld porából feltörő minden egyes szép virág, ég felé mutató facsemete a Teremtőjéhez felnőni képes ember reményét hirdeti! Te életet adsz az általad elültetett virágnak, fának, s ő létével, bontakozó szirmaival, égfelé mutató hajladozó zsenge kis ágaival nemcsak táplál, de reményt, bizalmat is ad neked, s így egymást támogatva, segítve növekedünk a szeretetben, világunkat Teremtőnk színe elé vezető szentségben!
Bármilyen apró magból is indul az életünk, kicsinységünk ellenére is, hivatásunk elindulni és nagyra nőve, jóillatú szépségünkkel, ízletes, tápláló gyümölcseinkkel környezetünket megajándékozva, az eget átölelni, Jézus Krisztus kitárt karjai között otthonra lelni!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.