A leglényegesebb kérdésben az emberek egyetértenek és igazat adnak Krisztusnak, de mégse a szeretet parancsa szerint élnek!? Miért?
Sajnos, bár mi nem megyünk ki negyven napra a pusztába, a gonosz azért bejön hozzánk és ugyan úgy ahogyan Jézust, minket is megkísért! Megkísért a fogyasztás bűnével: mond ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré, és te habzsolj, fogyassz! Megkísért a birtoklás bűnével: ha leborulsz előttem, mindent neked adok, az egész bevásárló központ a tied lesz, és végezetül a hatalom bűnébe is bele próbál rángatni: dobd le magadat a templom tornyából, az angyalok felfognak, a tenyerükön hordoznak, te meg nagy leszel, sztár, híres ember! Igen, a gonosz mindannyiunkat megkísért, és sajnos mi nem tudunk nagyon sokszor ellene mondani a kísértőnek, és a mohóság, a kapzsiság, a bírvágy, a hiúság, a hatalomvágy és a többi bűnös vágy letérít az általunk is jónak látott, kitűzött útról!
Nagyböjtben éppen ezért, nem elég a bűnbánat, hanem ezeket az alattomos, sunyi vágyakat is fel kell fedezzük önmagunkban, s akár az orvos a begyulladt vakbelet, könyörtelen határozottsággal ki kell vágjuk az életünkből! Ha a szeretet parancsát akarjuk követni, akkor csak annyit kell a tányérunkba mernünk, amennyi szükséges és elégséges az életünk fenntartásához, annyi anyagi dolgot vásároljunk össze, rakjunk a hátizsákunkba, amennyire szükségünk van, mert mindazt mit birtoklunk, hurcolnunk is kell magunkkal, és végezetül az uralkodás helyett a testvéreink tudatos szolgálatát kell vállaljuk! A szeretet útján nehéz elnehezedett, elhízott testtel, anyagi dolgok közt botorkálva, hatalom után sóvárogva menni! Ne feledjük, a fölösleges kilók, terhek lehúznak, a szegénység szabaddá tesz, és az egyszerű, szolgáló, tudatosan vállalt kisebb testvérség felemel, megszentel, testvéreid kedves barátjává tesz!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
A leglényegesebb kérdésben az emberek egyetértenek és igazat adnak Krisztusnak, de mégse a szeretet parancsa szerint élnek!? Miért?