Napi evangélium

Itt állok én is szeretteim sírjánál, és kihez kiálthatnák bizalommal, ha nem tehozzád Istenem!! Itt a halál völgyében, Lázár sírjánál minden tudós, bölcs ember elhallgat , senkinek nincs reményt, hitet adó tanítása egyedül neked a názáreti ácsnak, Mária gyermekének van szavad:  „Lázár, jöjj  ki!” És a te szavadra Lázár megmozdul, feláll és elindul testvéreihez!! 

A végtelenre szomjas lelkem hozzád fordul nagypéntek keresztútján irántunk való  szeretetedet megvalló Istenem, és Márta szavaival én is hangosan kimondom: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!” 

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Antal atya sírja Küküllőkeményfalván

   Abban az időben Lázár testvérei  megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,  beteg,

   akit szeretsz!” Amikor Jézus  meghallotta ezt, így  szólt: „Ez a  betegség

   nem halálos,  hanem Isten  dicsőségére fog  szolgálni, hogy  az Isten  Fia

   megdicsőüljön.” Jézus  szerette őket:  Mártát,  Máriát és  Lázárt.  Amikor

   tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,

   aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”

   Amikor Jézus  megérkezett, Lázár  már négy  napja a  sírban feküdt.  Amint

   Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.

   Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a

   testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja  neked.”

   Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt:

   „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus  folytatta:

   „Én vagyok a feltámadás és  az élet. Aki hisz bennem,  még ha meg is  hal,

   élni fog. Mindaz, aki él és hisz  énbennem, az nem hal meg örökre.  Hiszed

   ezt?” Márta  ezt válaszolta  neki: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a

   Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!”  Jézus  a  lelke  mélyéig

   megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak:

   „Jöjj, Uram,  és  lásd!”  Ekkor  Jézus könnyekre  fakadt.  Erre  a  zsidók

   megjegyezték: „Nézzétek,  mennyire  szerette  őt!”  Némelyek  azonban  így

   szóltak: „Ő, aki visszaadta a  vak látását, nem akadályozhatta volna  meg,

   hogy meghaljon?”

   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy  kővel

   elzárt barlang volt.  Jézus így szólt:  „Vegyétek el a  követ!” Márta,  az

   elhunyt testvére megjegyezte: „Uram,  már szaga van, hiszen  negyednapos.”

   Jézus ezt válaszolta neki:  „Mondtam már neked,  hogy ha hiszel,  meglátod

   Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és

   így szólt: „Atyám, hálát adok  neked, hogy meghallgattál. Én ugyan  tudom,

   hogy mindenkor  meghallgatsz,  csak a  körülálló  nép miatt  mondom,  hogy

   higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:

   „Lázár, jöjj  ki!” A  halott azonnal  kijött, kezén  és lábán  a  rátekert

   leplekkel,  arcán  pedig  a  kendővel,  amelyet  fejére  csavartak.  Jézus

   megparancsolta: „Oldjátok föl,  hogy járni tudjon!”  A zsidók közül,  akik

   Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

   Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45