Aki hozzám jön, - mondja Jézus Krisztus a mai evangéliumban, - azt nem utasítom el. Olyan jó látni, hogy Jézusnál nincsenek feltételek, szűrők, mérlegek! Ő nem megmér, nem letesztel bennünket, hanem átölel! Ő tudja, hogy az élet nagy csatáiban sebeket kapott gyermekei zörgetnek az ajtaján, és éppen ezért Ő nem bíróként, hanem orvosként közeledik felénk. Egy Istent kereső léleknek mindig tudnia kell, hogy Jézus Krisztus, életünk áldott napja, felkelti sugarát jókra és gonoszakra egyaránt, önmagát nem csak annak adja ki megérdemli, hanem annak is aki nélküle elveszne, bűneiben elsüllyedne! Az angyalok nem áldoznak a mennyek országában, mert az Eukarisztia, a fáradt, vándorló Egyház úti eledele nem jutalom, hanem orvosság! A szentáldozás, Isten végtelen, gyöngéd lehajlása a botladozó gyermekeihez, az oázis hűs forrás vize a sivatagban botladozó vándornak, egy mennyei csók, mely újjászüli a föld porában az ég felé zarándokoló embert!
Szeretettel bátorítlak testvérem, állj fel és indulj el a fény felé, ismerkedj meg a bennünket szentségei által szerető, vezető Krisztussal! Zarándokutadon, a semmiből a végtelen felé, legyen mindennap társad az Oltáriszentségben köztünk lakó Isten!
Szeretettel,
Csaba t.
Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40
