Napi evangélium

Isten végtelen szeretettel szeret, Ö nem csak közénk jött ártatlan gyermekként karácsony estéjén, hanem a véres nagypéntek után is szeretettel, mosolyogva visszajött közénk, és hisszük, valljuk a kétezer éves egyházunkkal, hogy köztünk is maradt a legdrágább Oltáriszentségben! Minden templom betlehemi barlang, minden oltár betlehemi jászol, minden szentmise karácsony éjszakája! Templomainkban, kápolnáinkban bennünket vár Jézus Krisztus, és így szól hozzánk jóságosan: „Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”  Jn 6,30-35 

Kedves Testvéreim, mint zárt lakásból, a hosszú tél után a tavaszi napfényre kiszabaduló gyermek, mi is vágyva vágyjunk találkozni az Oltáriszentségben ránk váró Megváltónkkal! Életünk, népünk minden bajára hiszem, hogy nem csak orvosság, gyógyír az Ő jelenléte, de tisztán látó bölcsességet, hegyeket mozgató erőt is ad az Eukarisztia a hozzá fordulóknak! Semmi mást nem kell tegyünk, mint nyugodtan, ahogy a gyermek a vakáció elején kifekszik napfürdőzni, mi is üljünk le az oltár elé és hagyjuk, hogy szeressen az Isten, gyöngéd jósággal szeretgessen bennünket! Bízzunk Teremtőnkbe, hisz végtelen türelemmel, mind ahogyan te is óvatosan kinyújtod finom magokkal telt kezedet egy kismadár felé, Ő is végtelen gyöngédséggel szeretné megérinti lelkedet! Ha hagyod, lassan, szépen kisepri életedből fájdalmas gyarlóságaidat, lehúzó bűneidet, irgalmas gyöngédséggel fürdet, megtisztít, majd szépen drága erényekbe öltöztet! Indulj el bátran az imádság útján, nem kell kapkodj, az örökkévalóság előtted van, biztos, hogy célbaérsz! Lassan szépen, lépésről, lépésre ahogy egy erős férfi vezeti szíve választottját a táncban, téged is vezetni fog szerelmes Istened! Bízzál benne, elég hatalmas ahhoz, hogy a jó munkát mit a szívedben elkezd, jó végre vigye!  

Szent Ferenc atyánk drága szavait, mind kisebb testvéretek, nem győzöm ismételni: "Kérve kérem összes testvéreimet,  hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk.” (1Reg 22,13,19,26) 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a  tömegből:  „Hadd lássuk,  milyen  csodát művelsz,  hogy  higgyünk neked! Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a  pusztában, amint az  írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt:  „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.”  „Uram – kiáltották –,  add nekünk mindig ezt  a kenyeret!” Jézus így  válaszolt: „Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

Jn 6,30-35