Hajlamosak vagyunk a kereszténységet egy jótékonysági egyletre leegyszerűsíteni, vagy egy diadalmas világnézetekhez hasonlítani, és benne egy bölcs tanítást látni csupán! A kereszténység ennél sokkal több, a mi életadó hitünk mérhetetlen gazdagsága, Jézus Krisztus élő személye! Hisszük és valljuk, hogy kétezer évvel ezelőtt nem csupán a világ valaha élt legnagyobb tanítója, bölcs pedagógusa jött közénk, hanem maga az élő Isten, ki jóságában, mérhetetlen irgalmában köztünk is maradt az Oltáriszentségben! Ez a végtelen, minden emberi mércét felülmúló, életadó, szent jelenlét kényszerítette örömteli szívvel térdre az apostolokat kétezer évvel ezelőtt a galileai tengeren, Kafarnaum felé tartó bárkában! Ugyanez a megtapasztalt, személyes jóság, isteni erő, bölcsesség, gyöngéd szeretet fordította maga felé és ragyogta be az elmúlt kétezer év alatt, megszámlálhatatlan testvérünket, a szenteket!
Isten él, jóságosan szeret, és arra biztat, hogy ne féljünk, hanem vele párbeszédet folytatva éljünk boldogan, imádságos bizalommal mondjuk el neki gondjainkat, vágyainkat, beszéljünk meg vele mindent, akár két jó barát! Az, ami minden emberi elképzelést magasan felülmúl, az az, hogy Jézus Krisztusban isteni örök szándékát kinyilatkozta: Ő nem csak párbeszédet kezdeményez velünk, a marék porból született emberekkel, hanem mindent elsodró, lángoló szeretetben egyesülni is akar teremtményeivel! Az első örök törvény: "Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"
Elmélkedjünk át egyházunk alapvető hitét, merjük megvallani mindennél fontosabb tanítását: Teremtő Istenünk az idők teljességében látható, tapintható módon megtestesült karácsonykor, emberré lett, köztünk élt mert nagyon szeretett, és köztünk is maradt az Eucharisztiában mert ma is nagyon szeret! Ez a személyes, megszentelő jelenlét nem szűnik meg soha, mert minden szentmisében, minden Oltáriszentségben valóságosan e csodát tevő, vízen járó, bennünket szerető, tőlünk imádatot kérő Isten köztünk él!
Kedves testvéreim, láthatjátok a mi bárkánk is vészesen hánykolódik a hullámokon, sokszor gyermekeinket alig tudjuk megőrizni a korunkat elborító, kegyetlen hullámverésben, gyertek és kérjünk segítséget az Oltáriszentségben köztünk lakó Istentől! Felkértem az informatikusunkat, hogy hozzon létre egy olyan felületet a honlapunkon, hol mindenki jelezheti, hogy melyik órába vállal szentségimádást! Őszinte örömünkre sokan vagyunk kik szeretjük az Istent, és bízunk teremtőnk világformáló erejében, gyertek fogjunk össze, hozzunk létre közösen egy folyamatos Istent imádó jelenlétet az Eukarisztia előtt! A földrajzi térben sokfelé vagyunk, de Isten minden tabernákulumban ugyanúgy jelen van, és szeretettel vár bennünket! Ha az általad jelzett órában a hozzád legközelebbi kápolnában, templomban imádkozol, és becsülettel mindannyian a magunk kiválasztott órájában ugyanezt tesszük, akkor hiszem, hogy körbe fogja érni a nap 24 óráját a Szentségimádásunk, s mindig lesz valaki Jézus Krisztus előtt! Gyertek, Isten iránti szeretetünk tüzét szítsuk fel, és hozzuk létre örökös szentségimádást, hogy békében, szeretetben, biztonságban, korunk hullámain hánykódó bárkánk célba érjen!
Az idén Urunk mennybemenetele május 25-ére esik, az informatikusunk azt ígérte, hogy akkorra szépen elkészíti azt a felületet a www.magnificat.ro oldalon, itt mindenki aki szeretné jelezheti, hogy mikor vállal hetente egy órát az Oltáriszentség előtt! Indulásként május 23-24-25-én Déván három napos örökös szentségimádást tartunk! Mindenkit akár fizikailag is, akár az internet által szeretettel várunk, biztatunk, hogy vagy jöjjön el, vagy ott ahol él keresse fel az oltáriszentségben ránk váró Istent!
Természetesen addig is, próbáljuk ki, hogy milyen édes, gyönyörűséges az Úr előtt időzni, mesterünkkel csendesen elbeszélgetni!! A szentségimádásra vállalkozó embernek ugyanazt mondja Jézus Krisztus, amit a sürgő, forgó Mártának mondott Lázár házában: "Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha!" (Lk 10,38-42)
Remélem, hogy egymást biztatva, bátorítva, egymás Isten iránti szeretetétől lángba borulva képesek leszünk Krisztus urunkat sokkal jobban szeretni! Nincs más út, mert a híres német teológussal, Karl Rahnerrel én is vallom: „a XXI. század kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem is lesz egyáltalán.”
Szeretettel,
Csaba t.
A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
