Napi evangélium

Eukarisztia! Az egyház központi, legnagyobb titka! Isten köztünk van!

Mostanában sokat olvastam a kvantumfizikáról. Legnagyobb fizikusaink meghajtják fejüket a Teremtő előtt, ki hihetetlen parányi részecskékből, ismeretlen mezők erejével felépítette a világunkat! Jó rácsodálkozni mindazokra a titkokra, melyekről a tudósaink fellebbentették a fátylat, s mely mögött csodák óceánja várja a kutató, fürkésző elmét! Isten, a teremtés hajnalán első szavával arra biztatott, hogy kutassunk, ismerjük meg a környezetünket. "Uraljátok ezt a földet"! Válunkat húzogatva, ne mondjuk kishitűen, hogy lehetetlen, hanem nagy-nagy alázattal, kitartó türelemmel induljunk el az emberi bölcsesség fényénél, és barangoljuk be bizalommal világunkat! Merjünk rácsodálkozni mindarra mi körülvesz, vegyünk kezünkbe egy bomló, tavaszi virágot, gondolkodjunk el azon, hogy vajon hogyan is született, Teremtőnk jóságosan hogyan álmodta meg, hogyan táplálja áldott napfénnyel, hosszú szárú tavaszi esővel, ősei hamvaival, nevelve sudárrá, csodaszéppé a lengedező szélben? Majd fényképezzük le, és küldjük el mobil készülékünkön valakinek, ki kedves nekünk!

Megannyi csodálatos, bomló titok melyet nem értek, de mégis hittel szemlélem ahogy nap mint nap ott örvénylik lépésről-lépésre kibontakozva körülöttünk! Bevallom, nem értem a mérnöki pontossággal, parányi részecskékből, ismeretlen erőkből felépülő világunkat, de tudósaink iránti bizalommal meghajtom fejemet, és használom a telefont, hagyom, hogy vezessen a GPS, élvezem e világ titkait feszegető tudósok hasznos ajándékait! Ugyanezzel az elfogadó bizalommal hajtom meg fejemet a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott nagy titok előtt, az Oltáriszentség előtt is! Ezért nem azt mondom, hogy lehetetlen, hanem szívem minden szeretetével arra biztatom testvéreimet, hogy lépteinket irányítsuk a templomunk felé, lépjünk az oltár elé és boruljunk térdre, imádjuk élő hittel azt, ki bízik bennünk, ki az emberiségben vetett élő hittel, nagycsütörtökön megalapította az Oltáriszentséget! Hiszem, hogy előbb - utóbb  fürkésző szemünkről lehull a látásunkat zavaró fátyol, és az Eukarisztia titkát is meg fogjuk érteni, de addig is Krisztus biztatására járuljunk örömmel az életet jelentő szentáldozáshoz! Higgyünk Jézus szavában: "Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne."

Szeretettel,

Csaba t. 

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,52-59