Napi evangélium

 Krisztus szent teste és vére: Úrnapja

Csodaszép ez a világ, az ember kíváncsi lény, bebarangolja környezetét, kihúz minden fiókot, hajtja a megismerés utáni vágy! A felfedezések útján járó embernek sokszor volt az az érzése, hogy falnak ütközött, de mindig volt tovább, valahol talált egy repedést, egy hasadékot, melyen átbújva a lét csodálatos újabb tágas mezejére léphetett! Az emberiség nagyjai folyamatosan feszegetik a határokat, a múlt században megértették tudósaink, hogy az anyag igazából energia, és az ki is szabadítható az atomi szerkezetből! E felfedezésről nem csak Hiroshima szól, hanem az összes atomerőmű, például Paks is, mely ha holnap megállna, Magyarország nagyrésze sötétbe borulna, összeomlana az energia ellátása, és az ország középkori körülmények közé sülyedne!

Az energia, az erő, testet is ölthet, létezésünk hajnalán, - a ma uralkodó tudományos nézetek szerint - az ősrobbanásban, közel 14 milliárd évvel ezelőtt igy született a világunk! És ugyanez történt kétezer évvel ezelőtt karácsony estéjén is, a végtelen isteni szeretet, Jézus Krisztusban megtestesült! Igen, hisszük és valjuk, hogy Istenünk közénk jött, mert Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos Ember, ez a mi hitvallásunk alapja! Anyánkkal, az Egyházzal azt is vallom, hogy nem csak Betlehemben testesült meg az élő Isten, hanem minden szentmisében, imádságos szeretetünk igenjére ugyancsak Ő, jóságos szeretettel testet ölt az Oltáriszentségben! Csodálatos nagy titok, melyet maga a Megváltónk tárt elénk több alkalommal is, s melynek ünneplésére, Ő maga nagycsütörtökön parancsot is adott: "ti is ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"! 

A Jézus által felkínált mennyei kenyér, Katolikus egyházunk legnagyobb kincse, ahogy a Vatikáni zsinat mondja, életünk forrása, de földi létünk során elérhető legmagasabb csúcs is! Irakban jártam és mindenütt azt láttam, hogy a megtámadott keresztény települések templomainak papjai nem a történelmi kincsekkel, az arany, ezüst drágaságokkal menekültek, hanem az Oltáriszentséget magukhoz ölelve kerestek biztonságot a messzi idegenben!  

A történelmet tanulmányozva látható az is, hogy az az ember, közösség, mely elsodródik az Oltáriszentségtől, az olyan mind a szőlőtőkéről levágott szőlővessző, talán ha a vízbe esik még egy darabig zöldell, de aztán elkezd  száradni és meghal! Jézus nagyon egyértelműen beszél: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek." 

Úrnapján gyermeki bizalommal gyűljünk össze templomainkban, s papjainkkal együtt mondjunk Mária példájára igent Isten hívására, és ünnepeljük meg az Eukarisztiában megtestesülő, közénk jövő, bennünket átölelni akaró isteni személyt, Jézus Krisztust!

Térdre rogyva, 

Csaba t. 

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: "Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért." 

Vita támadt erre a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!" Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,51-58