Napi evangélium

A magvető példabeszédét hallgatva, mindig arra gondolunk, hogy mi vagyunk a jó mag, melyet a magvető elvetett. A gondolatsort azzal folytatjuk némi melankólikus borongással, hogy lám - lám mi milyen jók vagyunk, de a meggondolatlan magvető olyan körülmények közé helyezte az életünket, hogy képtelenek vagyunk bő termést hozni! 

Igen, mi megtettünk mindent, - mossuk a kezünket - de sajnos nem voltunk olyan szerencsések, mind a többi mag, mely jó földbe hullott!  Kudarcaink másra hárítása nem szép és nem is vezet semerre, éppen ezért fordítsuk meg a példabeszédet! Legyünk mi a szántóföld, és Isten igéje legyen a jó mag, mely bőségesen hull az életünkbe, de mi mivel nem teszünk meg mindent, hogy jó földek legyünk, ezért Isten termékeny életet adó igéi a mi életünkben, nem képesek szárbaszökellni, és bőséges gyümölcsöt hozni! Mások hibáztatása, a körülményeink szidása helyett álljunk neki és irtsuk ki életünkből a rossz szokások töviseit, a bűn kisebb - nagyobb köveit kérlelhetetlen következetességgel dobjuk ki életünkből, és minden megfog változni! Hiszem, hogy Isten nem szűkmarkú, bőséggel adja a kegyelmeit, és így az őszinte bűnbánat, a kitartó imádság, az irgalmas szeretet képes bennünket jó földdé, bőséges gyümölcsöt termő fává tenni!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján.

Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: "Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett.

Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"

Mt 13,1-9