Napi evangélium

...boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok - és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta." Mt 13,17

Számomra nagy kérdés, hogy miért olyan nehéz egyeseknek öntudatra ébredni? A gondolkodó emberek közül is sajnos csak oly kevesen ébrednek a mindenütt jelenlévő, bennünket végtelenül szerető Isten áldott jelenlétének a tudatára! Élünk, mozgunk és vagyunk sokszor anélkül, hogy elcsendesedve magunkba fordulnánk és elindulnánk a boldogságot jelentő eszmélődés útján! Ezen az úton nem muszáj, hogy a szentírás vezessen, megfoghatnánk a mai tudósok kezét, akik azt állítják, hogy minden mi körülvesz, 13,7 milliárd évvel ezelőtt egy kiterjedés nélküli, de végtelen hatalmas energia ősrobbanásából született. Kezdetben nem volt semmi, anyag sem volt, sőt az anyag legelemibb részecskéi sem léteztek, csak a végtelen teremtő erő, mely számunkra elképzelhetetlen sebességgel elkezdett tágulni! A mai tudósok szerint minden, az anyagi részecskék, a fény, de maga a tér is, sőt az idő is e hatalmas energiából született! 

Korunk legnagyobb  tudósai szerint, világunk legelemibb részecskéjének megszületéséig, az ősrobbanástól sok-sok évmillió, közel egy évmilliárd kellett elteljen! Igen, a fizikusok azt állítják, hogy már az is csoda, hogy a legegyszerűbb atommag, mely százezerszer kisebb, mint maga az atom, képes stabilon évmilliárdokra befogni, közel fénysebességű pályára állítani egy kiterjedés nélküli elektront! Írom a sorokat és próbálom felfogni tudósaink szavát, kik azt állítják, hogy a mondatom végére tett pontban körülbelül annyi atom van, ahány kis kanál víz van az óceánokban! Bennem akkor hány atom van? 

Ülök a szobámban én, kit ugyanazon végtelen energiából született parányi részecskékből legózott össze Teremtőnk akárcsak téged, vagy a köztünk lévő teret, az időt, vagy magát a fényt, és gondolatban térdre borulva elkezdem áldani, magasztalni azt, akinek mi a gyermekei vagyunk. Kitárt karral, végtelen tisztelettel, csodálattal arcomat e jóságos, teremtő, szerető Létező felé fordítom, és hagyom, hogy betöltsön, magával ragadva vigyen akár a táncban a lányt, az én imádott Istenem!   

Imádkozom, hogy az öntudatra ébredt ember bizalommal forduljon Teremtője felé. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Szentsimoni diákjaink lovasbemutatója.

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Miért szólsz a néphez példabeszédekben?" Ő így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg.

Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:

Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:

Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall!

Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok - és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta."

Mt 13,10-17