Isten nem passzívan nézi a mi vergődésünket, hanem életadó áldásával, kegyelmeivel, értékekkel, jó maggal, gondolatokkal folyamatosan beveti, gazdagítja életünket! Teszi ezt végtelen szeretettel nem egyszer, nem kétszer, hanem életünk minden napjában, folyamatosan! Ahogy a napfürdőző, a tó hűs habjai közül kikelve, kifekszik a zöld fűre és átadja magát az áldott sugaraknak, valahogy ugyanígy kellene mi is az imádság mezején átadjuk magunkat a mennyei Atyánk szeretetének, bennünket betöltő kegyelem áradatának, Ő végtelen gyöngédséggel elvégzi a dolgát!
Testvérem, te nem csak annyi vagy amennyit magadból megismertél, bebarangoltál, te Isten igéjének befogadására alkalmas termőföld vagy, benned olyan kívülről érkezett értékek szökhetnek szárba, melynek létezését nem is hitted volna! Kíváncsi bizalommal hagyjuk, hogy Isten, a Magvető végezze dolgát, mert tudja, hogy mire, mennyire van szükségünk, mi majd lelkünk szép virágaiban gyönyörködjünk!
Szeretettel,
Csaba t.
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!"
Kérésükre így magyarázta meg: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!"
"Aki a jó magot veti, az az Emberfia." Mt 13, 36