Egy nagy gondom van a mai evangéliummal....
1982 óta kapálok tudatosan az Úr szőlőjében, akkoriban mondtam igent az evangéliumi gazda hívásának, de eddig soha nem éreztem azt, hogy napszámos munkát végzek! Annyira jó és örömteli szolgálni az Urat, hogy ha nekem ezt megtiltanák, én akkor is fizetnék azért, hogy továbbra is az Úr szőlőjében dolgozhassak!
Számomra nem munka kétszáz gyerekkel útra kelni, és kigyalogolni Gyulafehérvárról Marosszentimrére, hogy ott Hunyadi János 1442-es hősies csatájáról megemlékezzünk, egy romjaiban is csodálatos ősi templomban! Nem munka rosszcsont gyerekeket meginteni, jóra, szépre biztatni, bátorítani, látni ahogy felcsillan a remény szikrája a szürke szemekben! Higgyétek el, nem munka ma útra kelni, és holnap délelőtt Budapesten, a "Család barát" műsorban hitet tenni a nagycsalád szépségéről, az élet melletti döntésről, a fészekből kihullott gyermekek befogadásáról! Nem munka holnap este több száz fiatal előtt, a 777Offline portál meghívására, Krisztus szőlőjében való csodálatos erőfeszítésekről tanúságot tenni!
Hosszú évek kőkemény meggyőződésével kiáltom világgá, hogy jó a nagy Király Jézus Krisztus zászlaját magasba emelni! Számomra az Úr szőlőjében "a nap terhét és hevét viselni" méltóság, büszke öröm, és ha soha egyetlen árva "dénárt" sem adna a "gazda", akkor is térden állva dicsőíteném Őt, amiért rávezetett a szeretet, a jóság csodálatos, szép, diadalmas útjára!!! Szívem minden erejével biztatlak, bátorítalak kedves testvéreim, merjetek igent mondani a lelketek mélyén újból és újból felhangzó hívásnak, hagyjátok a halászcsónakot, a pénzváltó asztalt, és gyertek az Úr szőlőjébe, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Zarándokúton Gyulafehérvárról - Marosszentimrére, 2017 szeptember 23.
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"
Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek:
"Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a
