Arra születtünk, hogy nagyra nőjünk és százszoros termést hozzunk!
Öreg csángó emberhez voltam hivatalos, ünnepi ebédre! A szép nagy család, a családfő névnapját ülte. Az ebéd kezdetén a bácsi felállt, és szerényen egy pohár köszöntőt mondott. Szavai beleégtek emlékezetembe: "Nekem tetszve, nem is olyan régen egyedül voltam - korán árván maradt, szolgagyerekként nőtt fel a kis hegyi tanyán. Sokat dolgoztam - fojtatta elakadó hangon - és sikerült vegyek egy kis földet itt Áldomáspatakában. A Teremtő megsegített, küldött nekem egy csodálatos asszonyt, ki megajándékozott négy szép gyermekkel. Felneveltük őket, asszonykákat is kerestünk számukra, s ma a szentmisén, hála legyen érte, tizenkilencen dicsértük együtt az Istent! Az idős ember magasba emelte a poharát, majd szemébe könnyekkel elfogyasztotta a pálinkáját.
Néztem a kérges kezű egyszerű embert. Élete során akkor hagyta el szülőföldjét, mikor elvitték katonának, iskolába nem járt, egész élete becsületes munkában telt el a magas hegyek között, de lám élete alkonyán mikor visszanéz, van amiért könnyes szemmel hálát adjon! Az ő családja, drága gyermekei, kik közül hárman az ő háza mellé építettek, az ő szeretett menyei, unokái kik vele együtt imádságos hittel részt vettek a búcsús szentmisén, az ünnepi ebéd előtt, az Isten áldotta százszoros termést jelentenek a bácsinak! Kívánhat egy ember annál többet, mint azt, hogy élete alkonyán a maga nagy családjára visszanézve, szemében örömkönnyekkel hálát adhasson övéiért!?
Csendesedjek el, eltelt életemről vessek számot az őszi alkonyban! Gyűlnek a gabonaszemek, meg lesz az ötvenszeres - százszoros termés? Vagy meddő kalásszal ágaskodunk a szélben?! Hogy jobban láss, vegyél a kezedbe egy búzaszálat, nézd meg alaposan! Alig van gyökere, törzse, egy vékony kis szalmaszál, levele szinte nincs, az egész növény a szélben ringó súlyos szemeket hordó kalász! A búzaszem csodálatos példakép, egy céltudatos élet, nem hatalmas ház pazar berendezéssel és üres szobákkal, hanem egy csodálatos pici lak, hol minden de minden a százszoros termést szolgálja! Tedd mérlegre életed!! Mi vagy te, Isten drága termőföldjében érett kalászt hordozó, meghajló búzaszál, vagy értéktelen, pöffeszkedő konkoly, melyet az aratás ura majd a tűzre vet? A megtérés kegyelme, pillanatok alatt a hatalmas burjánból, a környezetét fojtogató konkolyból, alázatos újratervezéssel értékes kalászt termő búzaszállá formál téged is! Felismert meddő konkoly léted ne keserítsen el! Mi nem a szomorkodás lelkét kaptuk! Add át bizalommal életedet az Istennek, és ő csodát tesz veled, vezetni fog, áldássá válik terméketlen életed, s te is szélben ringó, örömkönnyeket hullató, százszoros termést hozó búzaszál leszel!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: kedves szárhegyi nevelőnőnk az isten nevében befogadott gyermekeivel.
Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.”
Arra születtünk, hogy nagyra nőjünk és százszoros termést hozzunk! 