Hihetetlen bátorság kellett ahhoz, hogy kétezer évvel ezelőtt egy hedonista, csak a kényelmet, élvezetet űző társadalomban, Jézus az emberek szemébe nézzen, és odamondja nekik: akkor lesztek boldogok, ha szegényen vagy szelíden, éhezve, szomjazva sírni is tudtok, ha ebben az ítélkező, mindenki felett pálcát törő világban ti tiszta szívvel, irgalmas jósággal csak a békességre törekedtek még akkor is, ha üldöznek és hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak!
Úgy gondolom, hogy ma is ezzel az üzenettel az emberek elé állni merész dolog, mert valljuk be őszintén, keskeny és meredek a nyolc boldogság útja! Kíváncsi vagyok, ezért én a gyakorlatban is kipróbáltam Jézus Krisztus útmutatását, és ha hiszitek ha nem működik, valóban ez az út a boldogságra vezető Krisztus Király útja! Végtelen egyszerű életre törekszem! A konfliktusaimat szelíden próbálom megoldani! Megtapasztaltam a korlátokat, a magam sivár ürességét, és így valóban éhezem, szomjazom a Végtelenre! Sokszor a sírással küszködöm, mert a magam és világom botladozásait folyamatosan látom, a jóságos Krisztustól oly sokszor eltávolodva vergődünk fölöslegesen! Hogyan tudnék pálcát törni afölött, aki akárcsak én, oly gyakran elesik és a bűn rabszíján szenvedve vergődik?! Bennem nem az ítélet, hanem a segítségnyújtás vágya született meg, a szándék, hogy a testvéremet kiszabadítsam a gonosz uralma alól, felszabadítsam a testét, lelkét lehúzó, összetörő bűn alól! S mindezt miért? Egyedül csak azért, hogy Isten megváltott gyermekeiként békében éljünk, jó testvérként, szeretetben! Ez a kereszténység lényege, és én ezen az úton szeretnék járni még akkor is, ha ezért mások kikacagnak és bolondnak tartanak!
Próbáld meg te is kidobálni a hátizsákodból a fölösleges kacatokat, szívedből a téged hiábavaló utakra rángató vágyakat, légy szabad, egyszerű, szegényes beszédedben, ruházkodásodban, lakásodban, egész életedben. Ez a szabadságra törekvés vezessen döntéseidben. Ha őszinte vagy hamar rájössz, hogy nagyon sok minden mi számodra oly elengedhetetlenül fontos volt, amikért időt, energiát, egyszóval az életedet adtad mostanáig, az bálvány, aranyborjú, melyet a legjobb idejében összetörni, kidobni, hisz azok igazi boldogságot soha nem fognak adni! Az igazi boldogság a szeretet, mely betöltheti életedet, családodat, munkahelyedet, melynek fényénél minden megszépül és működőképessé válik! Ha elindulsz ezen az úton, megfogod érteni, hogy ez a végtelen Szeretet él, megtestesült kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztusban, és feléd is kitárta karjait! Megérted, hogy mi keresztények rá szomjazunk, mert a végtelen utáni éhséget, mely mindannyiunkban ott rág nap mint nap, csak a Teremtőnk tudja oltani, ismer Ő bennünket, ezért is kéri az első parancsában: Uradat, Istenedet imádd..! Jó Istent imádni, marék porból született létedet kitárni a végtelen szeretet hullámverésében, testvéred kezét fogva! Természetesen látni fogod, hogy bár mindenki erre a tőlünk kéznyújtásnyira lévő boldogságra vágyik, mégis sokan megtévesztve a hamisságtól, irtózatos terheket hurcolva szenvednek, mind szárazra vetett halak vergődnek, és közben maguknak s egymásnak fájdalmas sebeket okozva, bűnöket követnek el! A szánalom, a segíteni akarás biztos, hogy tettre késztet, s nem ítélkezve, hanem láncokat tördelve mész testvéreid segítségére. Mekkora öröm egyetlen embert is felszabadítani a sötétség rabságából, és elvezetni Isten gyermekeinek szabadságára, hogy békében, jó testvérekként mindent megosztva, együtt építhessük azt az országot, hol mindannyian Teremtőnkkel egy asztalhoz ülve békében élhetünk! Mondhat bárki bármit, a szeretet forradalma, mit kétezer évvel ezelőtt Krisztus meghirdetett, győzni fog, és nem azért, mert ezt mi keresztények az embereknek bedumáljuk, hanem azért, mert mi mindannyian erre vágyunk, erre a határtalan boldogságra, minden ember boldog életet óhajt, jó napokat kíván látni, s ehhez a receptet Jézus, a nyolc boldogságról szóló beszédében megadta!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”