Napi evangélium

Halottak napja

Halottak napján, Jézus kezét fogva nézzünk szembe a halállal, és gondolkodjunk el azon, hogy lám mit mond Mesterünk az emberi élet végső dolgairól?

1. A halált Jézus nagyon komolyan vette! Nem csak megtiltotta a gyilkolást, más életének a kioltását, de ő maga is pl. Lázár sírjánál megrendül, sír még akkor is amikor tudja, hogy nemsokára ő maga fogja feltámasztani  a barátját! Jézus komolyan veszi az életet és a halált! Nekünk sem szabad vállrándítással, ócska viccekkel ezt a kérdést elütni! A gyermekeink, akárcsak a legtöbb fiúgyermek, szereti a harcias játékokat, puskával, karddal legyőzni, "megölni" az ellenséget! A gyermekvédelmi szolgálatunk kezdetén sok volt a házban a "pif- puf", a gyerekek az utcáról sok agresszívítást, durvaságot hoztak magukkal. Az elején próbáltam a lelkükre hatni, hogy se szóval, se gondolatban ne öljenek meg senkit se! Persze, hogy ez a "játékból megöllek", újból és újból előjött! Gondolkodtam, hogy hogyan tudnám velük megértetni, hogy gondolatban, játékból sem szabad senkinek a szenvedését, halálát akarni. Elkoboztam a puskákat, kardokat, fekvőtámaszt adtam annak kit akár verbális agresszión is kaptam, de azért áttörő eredményeket nem értem el. Végül egy alkalommal, mikor plébánosként temetésre kellett mennem, a ház leginkább harcias fiait összeszedtem, hogy jöjjenek ministrálni! Erdélyben nyitott koporsóval temetünk, a néni ott hervadozott a szemfedél alatt, a rokonok sírtak, és mi elvégeztük a temetési szertartást. A nagy vagányokat odatettem, hogy olvassák fel az olvasmányt, az egyetemes könyörgés kéréseit, majd kikísértük a testet a sírhoz, beszenteltük, és hazafelé megkérdeztem a fiúktól: "mit gondoltok, szabad-e a halállal viccelni, játszani? Hozzám bújtak és elmondták, hogy ők nem is gondoltak arra, hogy ilyen egy temetés, ilyen a halál! Azóta, hála Istennek, a dévai gyermekek háborúsdit nem játszanak, valahogy a generációk egymásnak elmondják, hogy mi itt ebben a házban nem "gyilkolunk" még játékból sem, így nincs Halloween, nincsenek halálfejek a pólókon, a falra felrakott plakátokon! Az élet szent, és nem csak a Teremtőnk drága ajándéka, hanem maga az Isten, hisz Jézus Krisztus mondta: ÉN VAGYOK az út, az igazság és az ÉLET!  

2. Jézus arra tanít, hogy van rosszabb, mint a testi halál! "Ne azoktól féljetek, akik a testet megölik, hanem azoktól, akik a testet is, a lelket is a kárhozatra taszítják! Igen, Jézus Krisztus nagypénteken valami nagyobbra, valami értékesebbre oda tudja adni az életét,  vállalja a halált, éspedig a kereszthalált! A testet Isten fel tudja támasztani, de a kárhozatba süllyedt embert nem tudja Isten visszahozni, mert a pokol kilincse belül van, és az aki a gyűlöletbe, az önpusztító bűnbe süllyed, az képtelen elfogadni Isten irgalmát, képtelen feltámadni a szeretetre, az életre! Igen, a bűnbe süllyedő ember önmagának teremti a poklot, tetteivel, életével önmagát taszítja a kárhozatba. Jézus ettől a végső haláltól véd bennünket, és hogy lássuk, milyen hatalommal bír a gyűlölet, az ellenségeskedés, a bűn az életünkben, vállalja a Golgota kínjait, vállalja a fizikai megsemmisülést! Mert nagyobb szeretete senkinek nincs, mint ki életét adja övéiért!

3. Jézus nagyon világosan  tanít a feltámadásról és az örök életről. Mesterünk nem csak beszél ezekről a nagyon fontos, egész földi életünket meghatározó igazságokról, hanem ő a maga halálával, feltámadásával, mint a feltámadottak első szülöttje bizonyítja tanítványainak, mindannyiunknak, hogy valóban létezik feltámadás! Hiszem, hogy Jézus húsvét hajnalán nem valami ócska trükköt mutatott be, hanem valóban azt mutatta meg, ami mindannyiunkra vár a halálunk után, éspedig a dicsőséges feltámadás! Ezért jelenik meg újból és újból a tanítványainak, enni kér és felszólítja őket, hogy tapogassák meg oldalán a sebhelyet, hogy lássák és hittel fogadják el, hogy valóban van feltámadás, örök élet!

Bár érezzük földi életünk esendőségét, a marék porból született létünk korlátait, mégis lelkünk mélyén mindannyiunkban ott van az örök élet utáni vágy, s bár mi rosszak vagyunk, mégis elhunyt szeretteinknek gondolkodás nélkül megadnánk a feltámadás lehetőségét, ha tehetnénk! Isten rosszabb lenne nálunk? Ő biztos nem! Isten örök szeretettel szeret bennünket, és ha az egész világ sóvárogva várja istengyermeki létének a kiteljesedését, akkor ezt egészen biztos, hogy Teremtőnk nagy - nagy szeretettel meg is fogja adni az ő gyermekeinek, teremtményeinek! Hogy ez milyen lesz? Nem tudjuk, csak azt, amit Mesterünk kinyilatkoztatott: Szem nem látta, fül nem hallotta, és emberi értelem fel nem fogja azt, amit Isten azok számára készített, akik szeretik őt! Igen, a szeretet, a jóság, a bölcsesség, az erényes tiszta élet és Istenünk mérhetetlen irgalma képessé tesz legyőzni a halált, s boldog örömmel átlépni az örök élet küszöbét, hol szeretteink már várnak! 

Testvéreim, ez a vigasztaló hit járja át szíveinket szeretteink sírhantjai mellett, bízzunk abban, hogy Jézus Krisztus elég hatalmas ahhoz, hogy ha megígérte nekünk az örök életet, akkor meg is fogja adni azt nekünk!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:

"Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek:

Eljön az óra - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak."

Jn 5,24-29