"..haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt." Lk 17,10
Mi az életed célja? Mielőtt a válaszodat megfogalmaznád, nézzük meg, vajon Jézus Krisztus célja mi volt? A válasza végtelenül egyszerű: "Az én eledelem, annak az akaratának teljesítése, aki küldött engem"! Jézus egy nagyobb egésznek részeként határozza meg magát, Ő a Szentháromságban egész, és Egy!
Egy darabjaira hullott, individuális világban élünk! Mindenki maga határozza meg a célját, és a részfeladatokban aprózódva, sajnos egyre kevésbé lesz világunk áttekinthető, mint egy önálló kockákból álló mozaik!
Elindultam én is mind egy kis hegyi forrás, egy családban találtam magamat, szerető karok öleltek át, és én a mai napig otthonomnak érzem vér szerinti rokonaim közösségét! Tovább csörgedeztem és lassan megértettem, hogy van egy nagyobb családom is, a Népem és az Egyházam közösségébe torkolltam, amit most már tudatosan akarok! A Kárpát-medencei magyarság az én népem, az én vérem, a katolikus egyház az én lelki családom, ősi múltjával, szentjeivel, hibájával testemmé vált, melyen belül a ferences rend magáénak fogadott, gyengeségeim ellenére vállalt, s én is vállalom a szerzetes társaimmal a közösséget! Az évek teltek, folytak a napok és én egyre inkább látom, hogy összetartozunk, az emberiség Krisztus misztikus teste, egy csoda, melynek nem csak részese vagyok, de melynek én szeretnék mind inkább működő, aktív, élő része is lenni! Célom, nem rákos daganatként burjánzani, individuális, önző egyéni célokat kergetni, hanem nélkülözhetetlen részévé válni a nagy egésznek, kisebb testvérként az egész világ szolgálatára állni! Igen, az emberiség testében, a nagy világ egészében nem csak otthont keresek, hanem feladatra, munkára is szeretnék találni, alkotni, cselekvő, építő részévé válni ennek a hatalmas életnek, melynek még a határait sem ismerjük!
Nézem a családokat, vagy a házaink ajtaján kopogtató, munkát kereső fiatalokat! Gyakran az az érzésem, hogy nem kis patakként torkollnak bele a nagy folyóba, az egészbe, hanem bár együtt folynak, de nem keverednek el, s a közös mederben saját medrüket vájják! Nem merik feladni önmagukat, hogy bizalommal egy struktúra részévé váljanak! Szomorúan nézem mindazokat, kik saját létüket szorongatva nem veszik észre, hogy áldott mag van a kezükben, mely ha földbe hullna s eggyé válna az őt befogadó sáros, trágyás környezetével, virágot bontó, gyümölcsöt termő áldássá válna!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Gyermekükért sokat imádkozó szülök
A férj, a feleség egy testé válnak a szerelem lángjában, de ehhez mindketten meg kell haljanak, önmagukat feladva egy nagyobb egészben újjá születnek!
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
"..haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt." Lk 17,10