Napi evangélium

Hála!

Mi minden van egy női táskában? Egyik hetedikes lányommal együtt utaztunk egy nagy buszban, a többi gyerekkel. A kilométerek fogytak, és unalmunkban mindenről beszélgettünk, közben bepillantást engedett a kislányos retiküljébe. No, ott aztán volt minden! Minden egyes “kincsnek” megvolt a lelki töltete, története, én figyelmesen hallgattam, ismerkedve a női lélek rejtelmeivel, mikor előkerült egy ütött-kopott üres csokispapír. Tágra meredt szemmel néztem és megkérdeztem Erzsikétől: No mondd már, ezt miért hurcolod magaddal? Csodálkozva rám nézett és megkérdezte, hogy én nem emlékszem rá? A tekintetéből éreztem, hogy itt baj van… megszeppenve mondtam, hogy sajnos nem! A kislány nagyot nyelt, gondolom, hogy hirtelen meglett a maga véleménye a felnőttekről, és csak annyit mondott: ezt én a papbácsitól, Csaba testvértől  kaptam hét évvel ezelőtt, azon a napon, amikor befogadott Déván! Magamhoz öleltem, és egy nagyot hallgattunk… Jó is volt így, mert nehezen tudtam volna megszólalni! Igen, egy komisz kölyök lány, aki nyugodtan születhetett volna fiúnak is, aki mindenféle csínytevésben nyakig benne volt, aki mellé igazából azért ültem a buszban is, hogy ne legyen újabb galiba, hét éve hurcolja magával mindenhova azt a csokis papírt, melynek tartalmát ugyan elfogyasztotta, de amelyik élete első csokija volt a gyermekvédelmi központban! 

 Azért imádkozom, hogy én is a magam esetlen ügyetlenségemmel tudjak teremtő Istenemnek ilyen szép pillanatokat szerezni hálás szeretettemmel, amilyen örömöt szerzett Erzsike nekem! Úgy gondolom, hogy Isten nem nagy mesterkélt, betanult körmondatokat vár el tőlünk, hanem azt, hogy értékeljük drága ajándékait, hogy örvendjünk annak, hogy megajándékoz a léttel és a mindennapi “csokival”, mely ugyan elfogy, de melynek csomagolása, emléke, örökre megmaradhat hálás szívünkben!

Szeretettel, 

Csaba t.

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Lk 17,11-19