2017. november 16. - Csütörtök

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_IMG_0706.JPGMa egy felületes szemlélőnek úgy tűnik, hogy nem nagyon keresi senki az "Emberfiának egyetlen napját" sem. Látszólag nem a lelki örömök a nyerők 2017-ben, inkább e világ örömeit keresi a legtöbb ember! Az anyagi boldogulásra, a kényelmes, biztonságos életre mondják inkább, hogy "Nézzétek, itt van, vagy amott",  aztán útra kelnek, országokat, földrészeket utaznak át, keresve a boldogságot! Hihetetlen nagy távolságokat bejártunk az elmúlt napokban, több ezer kilométert utaztunk az Egyesült Államok területén és Kanadában, felkeresve az itt élő testvéreinket. A tegnap útközben Kanadában gyönyörködve megálltunk egy valóban gyönyörű nemzeti parkban, néztük a tájat és könnyes szemmel megállapítottuk, hogy ez szinte olyan szép mint a Hargita, vagy a  Szentanna tó... 
Hol az Isten adta helye az embernek? Kisebb testvéri alázattal bevallom, hogy a te nevedben nem merek válaszolni erre a kérdésre. A magam nevében csak azt mondhatom, hogy  bár térden állva csodálom e nagyvilág minden egyes szegletét, hisz Mennyei Atyám alkotása a világ valamennyi zuga, részlete, és mindenütt jó emberek ének, ezért szerintem bárhol otthon tudnám érezni magamat, én mégis azt a bizonyos "cikázó villámként" eljövő találkozást, életem végét a szülőföldemen szeretném bevárni!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Kanadában rengeteg, szebbnél szebb  tó van!
A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: "Isten országa nem jön el szembetűnő módon.
Nem lehet azt mondani: "Nézd itt van, vagy amott!" Isten országa köztetek van." Azután tanítványaihoz fordult: "Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok.
Mondják majd nektek: "Nézzétek, itt van, vagy amott!" Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől."
Lk 17,20-25