Ki a nagyobb, fontosabb közülünk?!
A nagyravágyás, a féltékenység egyik súlyos rákfenéje közösségeinknek! Egyik gyermekvédelmi házunkban iskolából hazamenő gyerekek nagy - nagy szeretettel szaladtak a kedves, új, fiatal nevelőnőhöz, és majd később mentek ugyanolyan nagy szeretettel a házvezetőhöz. A puszik csattantak, de én láttam, hogy a féltékenység ördöge testet öltött a házban! Nemsokára olyan feszültségek jelentkeztek a munkatársak között, amiket nem tudtam megoldani! Mi van a mélyben, egy - egy döntésnek mi a gyökere nehéz megmondani, de az biztos, hogy a hatalomvágy s ennek bármilyen csorbulása nagyon sok emberben féltékenységet, gyilkos dühöt szül. Jézus ebből a ragacsos labirintusból tudja a kivezető utat:
"Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért."
A mai világban sokan azzal akarnak naggyá lenni, ha bebizonyítják, hogy a körülötte élő emberek mind törpék, szerencsétlenek, félkegyelműek! Sajnos meg is teszünk sokszor mindent, hogy valóban a munkatársaink ilyenekké is váljanak, ilyeneknek is látszódjanak, mert azt hisszük, hogy mi ilyenkor válunk pótolhatatlan óriásokká, nagyszerű emberekké! Pedig egyáltalán nem így van, a jézusi logika szerint akkor leszek értékes, felnőtt keresztény, szent, ha a környezetemben élők is szentté válnak, ha felnőnek mellettem oda, hogy szépen önállóan, eredményesen dolgozzanak, az ő nagyságuk képes engem is naggyá tenni, megszentelni!
Ezért tudatosan akarjunk kisebb testvérek lenni, és leljük örömünket abban, hogy egymást magasba emeljük! Mint minden jó csapatban, mi is egymást segítsük gólt rúgni, pontot szerezni! Tudnom kell, hogy gyermekeink vagy a csapatban dolgozó kollégáim eredménye a mi eredményünk! Az ők jó tetteik, elért sikereik, mind - mind engem, mint családfőt emelnek magasba, tesznek boldog apává, Krisztus hiteles szolgájává!
Mi a szolgáló szeretetre kaptunk meghívást, ez legyen a mi élet célunk!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük; „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”
Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
„Készek vagyunk!” – felelték.
Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28
