"Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája." Mt 23,12
Annyi nagyobb testvér van aki megmondja a tutit, ilyen időben nem kellett volna elindulni! Lehet, hogy igazuk is van, de nekünk arra van szükségünk aki bölcsen, szeretettel, alázattal segít elhányni a havat, utat nyitni a behavazott autónk előtt! Izgalmas dolog odaállni testvéred mellé, megfogni a kezét és jóságosan figyelve, tudatosan kitalálni minden igazi, mély gondolatát, olyanokat is, amit ő maga sem tud, nem mer önmagának megfogalmazni, és jóságosan, bölcsen elkezdeni dolgozni, hogy az ő álma valóra váljon! Szent Ferenc atyánkra figyelve, én is szeretem magamat kistestvérnek nevezni! Az elején félve osztottam ki magamnak az utolsó szerepet, de lassan rájöttem, hogy csodálatos dolog kisebb testvérnek lenni, Krisztus ragyogó útján járni!
Az asztalfőn ülni azt jelenti, hogy a házad legkisebb tagjáról is gondoskodsz, te veszed észre, hogy elszakadt a cipője, neked fáj ha ő szomorú, a te szemedet csípi a kamaszi nemtörődömséggel elszívott cigarettájának a füstje! Mindenre bölcsen, türelmesen orvosságot, megoldást keresel, mert te nem ítélkezel, te nem utasításokat osztasz, hanem a megváltó Krisztus példájára válladra veszed mindenki gondjait!
Merj tudatosan kisebb testvére lenni szeretteidnek, higgy a szeretet világformáló erejében, indulj el a csodák földjén Krisztusod nyomába! Szeretettel bátorítlak, légy te is kisebb testvér, nem kell ehhez se szerzetes, se pap legyél, a családodról sem kell lemondanod, ott ahol élsz kezd el, indulj el, vállald, hogy közösségedben te vagy a kitaláló, megoldó, szolgáló testvére mindenkinek! Társad vagyok a szolgálatban.
Szeretettel,
Csaba t.
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz;
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”