Testi nyomorúságunkat mindannyian érezzük, sőt sokszor eltúlozva foglalkozunk egyik - másik betegségünkkel!! A lelki bajainkkal vígan jövünk, megyünk, sokszor észre sem véve, hogy milyen mély sebeket hurcolunk magunkban!! Nagyböjt szentidőben tudatosítanunk kellene magunkban a bűneinket, a rosszra lévő hajlamokat fel kellene térképeznünk és el kellene kezdenünk a forradalmat!! Vívjuk ki a lelki szabadságunkat!!
Amennyiben megcsíp egy mérges kígyó, azonnal orvoshoz szaladunk, küzdünk az életünkért!! A gonosz lélek, ha rászed és bűnbe visz, csendben lapulunk, azt gondolva, ha nem látják testvéreink a bűneinket, akkor azok nem is léteznek!! Pedig a kígyó mérge ott van bennünk, s neveltetésünk, hitünk nem befolyásolja őt, végzi csendben a maga romboló, pusztító hatását!! A Bűn is ezt teszi, elveszi rugalmas frissességünket, jókedvünket, a holnapba vetett reményünket, hitünket és végül kiolt belőlünk minden szeretetet!! Üres, bemocskolt emberi vázunkat hurcolva élünk, terméketlenül!!
Keressünk gyógyulást!! A bűnbánat szentségében Megváltónk újjá alkot!! "Fiam vagy - mondja a szemünkbe nézve - ma szültelek!" Igen a Krisztussal való találkozás életet ad, minden szentség Isten teremtő aktusa! A harmincnyolc éve beteg ember meggyógyult, te hiszed-e, hogy bűnödre van gyógyír, Isten téged is újjá tud teremteni?! Képes visszaadni mindazt mit a bűn elvett, ha kéred szeretetét és azon felül is elhalmoz a megtért ember kegyelmeivel!!
Térj meg és élni fogsz, szeretettel,
Csaba t.
Kép: Pió atya ház kápolnájának tabernákuluma, Székelyudvarhely
A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.
Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett.
Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!”
Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen.
Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
"Akarsz-e meggyógyulni?" Jn 5,1