Napi evangélium

Isten nem adja fel!! A világ teremtésénél ősszüleink nem Isten mellett döntöttek, utána is oly sokszor felkínálja Teremtőnk az Ő társaságát, de újból és újból visszautasítjuk jóságos közeledtét!! Mózes kezében ki sem hűlt a két kőtábla, már lent a völgyben öntik az aranyborjút, a bálványt!! Jézus Krisztus Jeruzsálem falai előtt végtelen szomorúsággal felsír: "hányszor próbáltalak összegyűjteni, mint a kotló a csibéit, de ti nem akarjátok!” Virág- vasárnapján újból döntés elé állít Jézus Krisztus, majd nagypénteken újból dönteni kell és lám - lám mi Barabást választjuk!! Nincs harag, Jézus feltámadása után tüzet rak, halat süt és meghívja tanítványait egy békelakomára!! "Szeretsz te engem!" kérdezi, nemcsak a Pétertől, hanem mindannyiunktól!!

Jézus ma is ugyanazt teszi, próbál összegyűjteni bennünket nagy - nagy szeretettel! Társunkkul szegődik akárcsak az emmauszi tanítványoknak, és átdöfött lábbal kísér a poros úton, s akár csak egy koldus várja, hogy meghívjuk otthonunkba!! Igen, Isten a szeretet koldusa, és mi olyan szűkmarkúak vagyunk vele szembe! Szeretetünket parányi patikamérlegen mérjük, mintha azt mi is drága pénzért vásárolnánk!! Drága testvéreim, gyertek szeressük az Istent! A nagyhét szent ideje alatt fürdessük imádó szeretetünkbe, hálás ragaszkodásunkkal időzzünk minél több időt Megváltónk társaságában!! Az Oltáriszentség Testvériségében nagy nagy szeretettel várlak, Urunk Istenünk lábai előtt!! Gyertek szeressük az Istent!!

Isten imádásában társad, 

Csaba testvér 

Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: "Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi." El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak:

"Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!"

Mk 11,1-10