Napi evangélium

Jézus életében minden, de minden prédikáció, tanítás, végül is ő írja a forgatókönyvet! Feltámadása után bárkinek megjelenhetett volna, de úgy látta jónak, hogy Mária Magdolna, a bűnös asszony által üzenje meg mindannyiunknak a feltámadás csodálatos diadalát! Megjelenhetett volna a lihegve sírhoz szaladó legkedvesebb tanítványnak, Jánosnak, vagy az apostoli testület vezetőjének, Szent Péternek, akár az ő drága édesanyjának, Máriának is! Gondolom nagy galibát okozhatott volna ha megjelenik Heródesnek vagy Pilátusnak, vagy a zsidó főtanácsnak! De nem, Jézus Mária Magdolnának jelent meg, kinek sok - sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett!

A halált legyőző Krisztus szemében nem a rang, a vagyon, a hatalom számít, hanem csakis a szeretet! Isten maga a Szeretet, és ő akár a jó szülő, mindig a legkisebb, a legelesettebb, a legsebezhetőbb gyermekeihez hajlik le, azt veszi ölbe, azt bízza meg erejéhez mért feladatokkal, hogy bátorodjon, erősödjön, és a család többi tagja érezze, hogy itt nálunk a legkisebb is fontos, mert mi össze tartozunk! Megváltónk bennünk ezt az őszinte, jóindulatú, túlcsorduló szeretetet keresi, ez a szeretet a kulcsa a mennyek országának ajtajához, ezért is biztatlak, bátorítalak, hogy húsvét örömünnepe legyen a kicsinyekhez lehajló szeretet ünnepe! Mi is jóságos szívvel jelenjünk meg azok életében, kiket az emberek elutasítanak, akiket a társadalom kitaszít, lenéz, akik talán már maguk is lemondtak önmagukról! Húsvét hétfői locsolásunk ne csak a szép, csinos lányoknak szóljon, hanem az önmagukról megfeledkező, elszáradó idős nénikről is, a kórházakban elfekvő magányos betegekről is, mindazokról, akik elfelejtve, magányosan élik életüket!

Krisztussal együtt mi is támadjunk fel, akár átdöfött szívvel is a szeretetre, 

Csaba t. 

Kép: Keressük meg a XXI-ik század Mária Magdolnáit

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.

Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.

Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Jn 20,1-9