Szerencsésen megérkeztünk Libanon fővárosába, Bejrútba! Ez a város nagyon közel van Jeruzsálemhez, ahol Jézus Krisztus megmosta a tanítványai lábát, de ahova innen ma, a háborúk miatt nem vezet járható út! Ülök a szobámban és gondolkodom Mesterem mai evangéliumban elhangzott szavain! "Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” Olyan egyszerű Krisztus tanítása, és mégis ölik egymást az emberek!?
Libanon területe Magyarországénak kb. egy-kilencede, ezen a területen sok, kegyetlen háború dúlt az elmúlt évtizedekben!! Ma Istennek hála béke van!! A városban sétálva sokfelé lehet látni, hogy a romokból hogy nő ki a békés Libanon, kelet Svájca! Nézem a törmelékek mögött a vadonatúj toronyházakat, a siető, csinos üzletembereket, és eltölti a szívemet a remény! Bízom benne, hogy 10-15 év múlva, ha jószerencsém Szíriába visz, akkor Damaszkusz, Homsz, Aleppó is ilyen szépen újjáépülve fog fogadni!! Ehhez mindannyiunknak nagyon sokat kell imádkoznunk, dolgoznunk, a fegyvert letéve, egy asztalhoz kell ülnie mindenkinek! De leginkább hagynunk kellene, hogy Krisztus Urunk megmossa mindannyiunk lábát!
Szeretettel,
Csaba t.
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”