Napi evangélium

Párbeszéd?! A mi Istenünk a párbeszéd Istene, Ő megszólította Ábrahámot, Mózest és az Ószövetség prófétáit! Hív, kér, utasítást ad, de meg lehet őt szólítani, lehet vele párbeszédet folytatni! Jézus megszólítja, hívja az apostolait, a tanítványokat, párbeszédet kezd Zakeussal és az Újszövetség nagyon sok szereplőjével! Őt is meg lehet szólítani, kérdéseket tesznek fel neki barátai, ellenségei, mikre bölcs válaszokat ad... Jézus ugyanaz az Isten ki megszólította Ábrahámot, Mózest és az Ószövetség többi szereplőjét! Az Újszövetség szentjeinek is az a tapasztalata, hogy Isten megszólítható, elérhető, olyan személyiség akivel lehet, érdemes párbeszédet folytatni. Gondoljunk itt akár Remete Szent Antalra vagy Szent Ágostonra, Szent Benedekre, Szent Ferencre vagy bármelyik szentünkre! Isten nem csak a párbeszéd Istene, de azt is akarja, hogy mi vele dialógust kezdjünk, bizalommal hozzá forduljunk, s az imádság csendjében elbeszélgessünk vele! Jézus Krisztus azt akarja, hogy mi jó testvérekként egymással is elbeszélgessünk, kiengesztelődjünk, s megtaláljuk a békére, Isten Országának az építéséhez vezető utat!

Irakban, Egyiptomban és most Szíriában is megkérdeztem, hogy van-e párbeszéd a keresztények és a muszlimok között? Mindenütt az a válasz jött, hogy nem lehet velük beszélni, párbeszédet folytatni, de még együtt élni velük is nehéz! Aztán megkérdeztem, hogy ők, a különféle muszlim közösség folytat-e párbeszédet, és az a válasz jött, hogy nem, meg sem próbálják! Döbbenten hallgattam és gondolom, hogy valahol itt van a probléma! 

Imádkozzunk, hogy a párbeszéd Istene tanítson meg arra, hogy alázattal, de bátran, értelmesen merjük megfogalmazni gondolatainkat, vágyainkat, terveinket, és azt ne csak megosszuk egymással, hanem legyünk készek egymás meghallgatására! Egy autót tervezni, egy házat építeni nem lehet párbeszéd nélkül. Bölcs, okos emberek összedugják a fejüket és egymás véleményét meghallgatva hoznak közös döntéseket, hogy száguldjon az autó, és álljon a ház mindannyiunk örömére!

Szeretettel,

Csaba t.

Abban az időben így szólt Jézus:

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

Jn 10,1-10