Napi evangélium

Jézus Krisztus Istenségét, az általa kinyilatkoztatott Szentháromság hirdetését tartom a magam és az Egyház legfontosabb feladatának, mert minden más igazság erre épül! Hiszem és vallom, hogy Ábrahámot megszólító, szülőföldjéről őt és családját kivezető Isten ugyanaz, ki Mózest is megszólította az égő csipkebokorban, és aki a tízparancsolatot adta az egész emberiségnek! Hiszem, hogy Izajást, Jeremiást és a többi prófétát ugyanaz az Isten szólította meg és vezette a lelkiismerete által, aki karácsony éjjelén emberré lett, megtestesült, közénk jött, hogy tanítson, megváltson, elvezessen az örök életre! Hiszem, hogy Jézus tanítása igaz, Isten nem egy magányos, végtelen tökéletességbe zárt elérthetetlen entitás, hanem egy szeretetközösség, Szentháromság! Az Atya, Fiú és Szentlélek nemcsak megszólíthatók, hanem Ők képesek bennünket is megszólítani, és a lelkiismeretünk által gyöngéd szeretettel, irgalmas türelemmel vezetni!!! Az oszthatatlan egy Isten három személye nem csak befelé, egymást szeretik végtelen intenzitással, hanem kifelé, bennünket embereket, az egész teremtett világot, mint önmagát szereti! 

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.” Jn 15,9-11

Hiszem és vallom, hogy bár egy marék porból születtünk, nem csak képesek vagyunk megmaradni Isten szeretetében, hanem viszonozni is tudjuk a magunk botladozó módján Isten lángoló szeretetét! A tízparancsolatban nem lehetetlent kér az Isten, mikor azt parancsolja nekünk: Uradat, Istenedet imádd! 

"Én vagyok az út az igazság és az élet!" Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott szeretetút járható, számomra ez a legfőbb Igazság, és valóban ki rálép és azon jár, megtapasztalja, hogy már itt ezen a földön valóban maga az Élet!

Szeretettel, 

Csaba t.

Gálospetri-i bérmálkozó gyerekeink, 2018. június 3-án.

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre. 

Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást? 

A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. 

Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben. 

Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Mk 12,1-12