Napi evangélium

A kutya ül!

A napokban egy családnál voltam, a ház kedvence, egy kistermetű kutya össze-vissza rohangált, ugrált! A ház minden lakója büszke örömmel arról beszélt, hogy "Samuka" milyen cuki! Én próbáltam előhozni az amúgy elég fontos témát aminek megbeszéléséért hozzájuk elutaztam, de akárhonnan indultunk, folyamatosan mindig visszakanyarodtunk a kis kutyához mely vagy ugatott, vagy ugrált, de folyamatosan a vele való foglalkozásra ingerelt bennünket! Egy idő után elkezdett fészkelődni bennem a pedagógus, és nem hangosan, de határozottan rászóltam a mama kedvencére: a kutya ül!  Nagy csend lett a házban, némán, szemrehányással néztek rám, és babusgatva ölbe vették az általam "molesztált" házi kedvencet! Próbáltam magyarázni, hogy a vadászkutyákat, a pásztorkutyákat, de még a rendőrkutyákat is nagyon határozott parancsszavakkal tanítják, nevelik, de láttam, hogy itt mindennek vége, mert minden irántam való tisztelet kámforrá vált és eltűnt örökre ebből a családból! 

Jézus arra kér, hogy próféták legyünk, hogy hirdessük az igét, mely testvéreinket, családjainkat, a társadalmat jobbá teszi! Hirdetnem kellene, hogy gátak, abroncsok, korlátok, határok, szabályok nélkül nincs élet! Hogy az az ember ki nem tud magának, gyermekeinek, házi állatainak szelíden, nyugodtan, de parancsolni, az szétszórt és elfogja veszíteni magát is, de a szeretteit is! Prófétálni, tanítani kellene, de a nyugalomért, a békességért cserében ma mindenki hallgat, szemet huny a nem oda illő dolgok felett!

Huszonöt éve minden házunkban szépen egyszerre ebédelünk. Szépen állunk az asztal mellett míg csend nem lesz az ebédlőben, - még akkor is, ha 150-200 gyerek ebédel egyszerre, - majd imádkozunk, jó étvágyat kívánunk egymásnak és leülünk elfogyasztani a mindennapit! Étkezés közben sok-sok gyerek zúg, zsibong, de nagyon ritka, hogy bárkire rá kellene szólni! A jelszó: olyan hangerővel beszélek, hogy a másik asztalnál a társaim is szót értsenek! A gyerekeinknek néhány egyszerű szabályt megtanítottunk, és így vihetek vendéget ebédre, mert nem kell szégyenkezzek, bármilyen témát meg tudunk nyugodtan beszélni a kacagó, sürgő-forgó gyermekvilág közepette! A gyerekeknek is jó ha fegyelem, rend van a házban, a tanulás, a játék, minden de minden sokkal jobban megy ha valaki tud magának parancsolni! Jobbak a jegyek, kevesebb a surlódás, és az energiánk nem magyarázkodásra, sebek orvoslására megy el, hanem jó programokra, kirándulásokra, vidám, örömteli percekre! Állítsuk fel az együttélés szabályait, döntsünk önmagunk, környezetünk rendezett élete mellett és boldogok leszünk!

Szeretettel, 

Csaba t.  

Kép: Ibolya lányunk leánykérése a Szovátai gyermekvédelmi otthonunkból....

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. 

Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Lk 4,16-30