Napi evangélium

„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.”

Lk 5,1 A

Az a szent aki magát vádolja, mert ha magunk hibáját látva Jézus Krisztus előtt alázattal megvalljuk, akkor a mi Megváltónk magához ölel és az isteni szeretet tüze megtisztít, megszentel, felemel a Szentháromság szeretetközösségébe, mert Isten a gyógyító szeretet! De ha magamat felmagasztalom, s mellette másokat még le is szólok, ócsárolok, akkor Isten magamra hagy vélt nagyságomban és elszáradok, ízét vesztett sóként kidobnak! Igen, az aki másokat vádol, ki az embertársai körme alá szorult piszkot keresi tényfeltáró buzgósággal és ezért még fizetést is kap, az soha sem lesz szent! A gonosz lélek célja mi más lenne, mint bizonyítani, hogy a teremtő Isten egy pancser, és minden műve selejtes, rossz, s ami jó is van benne, az csupán képmutatás! 

Döntsd el kinek a csapatába szeretnél játszani, élni? Az építő, vigasztaló, bátorító, újrakezdő Isten oldalán, vagy a magát csalhatatlan bírónak tudó, mindent és mindenkit elítélő, az embertársaiban csak a hibát kereső ügyész akarsz lenni?! Kinek a csapatában vagy, attól várjad a fizetségedet is! Én a gondokat, hibákat látva magamban és magam körül, mégis a szeretet végső diadalát hirdetem bizalommal!

Szeretettel, 

Csaba t.

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11