Napi evangélium

„Effata, azaz: Nyílj meg!” Jézus akarta, hogy a beteg gyógyuljon meg és az meggyógyult!! Jézus akarta!! Akaraterő!! Mennyi erő van bennem? Fizikai, lelki, szellemi akaraterő, nem velünk született adottság, hanem becsületes, kitartó munkával fejlesztett készség, szent erő, mely nélkül csak sodródó falevelek vagyunk!! 

A képen látható csodaszép muskátlik a kézdivásárhelyi plébánia udvarán nyílnak, a plébános gondoskodó szeretetét, mindennapi erős akaratát dicsérik!! Beteget nem tudok gyógyítani, de egy cserép virágot életben tudok tartani? Az én akaratomból legalább egy cserép virág, egy általam elültetett fa,  egy ember borult virágba a nyár folyamán?! 

Eltelt a nyár, nézzek vissza, hány virág nyílt az én akaratomból, hány ember arcán ragyogott fel a jókedv, az örömteli remény fénye csak azért mert én lehajoltam hozzá, és én akartam, hogy ő éljen, boldog legyen!?  Akarjam, hogy a föld sebei begyógyuljanak és szebb legyen körülöttünk a világ!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Kézdivásárhelyi plébánia udvara

Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!” 

Mk 7,31-37