Napi evangélium

„Uram, taníts meg minket imádkozni." Lk 11,1 Jézus imáját több evangélista is lejegyezte. Mi a Szent Máté Evangéliumában lévő Miatyánkot szoktuk imádkozni

(Mát. 6.9-13)

Csendesen mondjuk el az Úr imáját, és elmélkedjünk el e pár soron!

Az első ami feltűnik, az az, hogy Jézus nem azt mondja, hogy üljetek le, csendesítsétek el lelketeket, meditáljatok valami szép gondolaton és nyugodt békében érezzétek jól magatokat, hanem "mondhatni" jelszavakat fogalmaz meg, feladatokat tűz ki, határozottan úgy érzem, hogy a Mester ebben az imában munkát ad! A nagy kérdés, hogy kinek szólnak ezek a feladatok? Ki által szenteltessék meg a "te neved"? Ki által jöjjön el a "te országod"? Ki által legyen meg teremtő Istenünk szent akarata? Biztos vagyok benne, hogy Jézus számunkra fogalmazza meg a célokat, a munkát, az elvégzendő feladatokat!

Azt látjuk, hogy Isten nem magányos harcos, Ő szeretne minden munkájában társra találni bennünk! A megváltás művébe bevonja Máriát, Szent Józsefet, és angyalait küldi a pásztorokhoz, hogy ők is jöjjenek, kis ajándékaikkal járuljanak hozzá a megváltás nagy művéhez! Csillagot rak az égre, hogy a napkeleti bölcsek Betlehembe találjanak, hogy jó szándékú ajándékaik által gondoskodhasson a szentcsaládról! Jézus csapatot szervez,12 apostol, 72 tanítvány, és nincs megállás, a Mester mindenkit hív, mert: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés." Mt 9,35

A keresztény ima ezen a földön nem a célba ért ember hátradőlése, boldog lebegése a semmiben, egy rózsaszín nirvána! Jézus imái is tele vannak élettel, akcióval, cselekvéssel! Az imádkozó ember a mindmáig munkálkodó aratás Ura elé térdel, ki Noénak, Ábrahámnak, Mózesnek, és az összes prófétának mindenkinek munkát, feladatot adott! Természetes, hogy Jézus elviszi a tanítványait is pihenni egy magányos helyre, de ugyanakkor arra biztat, hogy imáinkban is : "Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába." Mt 9,35

Számomra az ima, Istennel való örömteli, békés munkamegbeszélés! Ő a jó pásztor, én a pulikutya, ő a mérnök és én mellette a munkás! Az imádság csendje számomra a tervek, az álmok szövése, azok megvitatása, diadalmas felkészülés egy - egy újabb feladatra! Természetesen hogy ezt a teremtő, alkotó munkát pulzálva beragyogja a hetedik nap, mikor a jól végzett munka édes izével a szánkban hátradőlhetünk, s gyönyörködhetünk a közös műbe, mit a világot szakadatlanul tovább teremtő Isten, a mi mennyei Atyánk az ő gyermekeivel alkot! 

Számomra az ima, egy dinamikus találkozás a végtelen bölcs, erős, igazságos, irgalmas Istennel! Akinek még humorérzéke is van, aki megérti gyengeségeinket, félelmeinket és aki ügyetlen botladozásainkat látva, nem veszti el a belénk vetett bizalmát, és aki egészen biztos, hogy soha nem küldi el azt, aki az Ő szőlőjében bármilyen későn is, de munkát vállalt. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: 

Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. 

Jöjjön el a te országod. 

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. 

Bocsásd meg vétkeinket,  miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. 

És ne vígy minket kísértésbe.” 

Lk 11,1-4