Napi evangélium

"Adjátok oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”   Lk 11,41

Körülnézek a szobámban és elszégyellem magamat: az évek alatt mennyi lim - lom lopakodott, settenkedett be észrevétlenül a közvetlen életterembe. Szerzetes vagyok, szegénységi fogadalmat tettem, nem járok vásárolni, és mégis innen - onnan, az évek hullámverésében ártérré változott az otthonom, egymásra rakódnak a tárgyak, hogy csendes mementóként porosodjanak körülöttem. Szép, értékes könyvek, pl. Ady összes költeménye, de ha verset akarok olvasni, beírom a keresőbe és már ott van előttem a költemény! A kötetek, lemezek, kazetták, CD-ék, ruhák igazából testet öltött emlékek, fogják a port, és engem is visszafognak a bátor repüléstől! Odaadnám a rászorulóknak, de erre a sok lim - lomra senki nem szorul rá, nekem múlt, a bolhapiacon csak filléres kacat!

Az önként vállalt lemondás, a szegénység Úrnőjének a szolgálata szabadság, Isten drága ajándéka! A degeszre tömött hátizsák az utadat nem csak felébe vágja, de verejtékes vergődéssé is teszi napjaidat, lépéseid helyben topogás, cuppogás a ragacsos sárba! 

A Mester, Jézus Krisztus, s a tanítványa Szent Ferenc a példaképem, úgy tettek mérhetetlenül gazdaggá, hogy semmi anyagi kincset nem gyűjtöttek, nem hagytak ránk! Mert ami igazán érték, annak nincsen értéke a piacon!

Imádkozom: Szegénység Úrnő, fedd fel csodaszép arcodat a XXI. század embere előtt is, hogy a harácsoló, bírvágytól űzött világunk megnyugodjon, s ne olyan kincseket gyűjtsünk mit a moly szétrág és a rozsda megemészt, hanem olyanokat, melyek megmaradnak az örök életre!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Nagyszalontai gyerekeink Szent Ferenc életét mutatják be az árkosi anyaotthon udvarán.

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”  

Lk 11,37-41