Napi evangélium

Négy "jaj"! Jézus a korabeli elöljáróknak a szemébe nézve mondja: „Jaj nektek, farizeusok! ... Jaj nektek is, törvénytudók! ”  

A bűnöst meg kell inteni, az Ószövetség prófétáinak legfontosabb küldetése éppen a bűnösök figyelmeztetése volt! Isten nem akarja a bűnösök halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjenek és békében éljenek! Gondoljunk csak Jónás prófétára és Ninive nagyváros lakóira! Egészen biztos, hogy Jézus is azt akarja, hogy a korabeli elöljárók, a nép vénei, a farizeusok, az írástudók is megtérjenek és ezáltal bőségben életük legyen! 

A keresztény ember számára egyik legnehezebb feladat, a szeretet útjáról letért testvéreink megintése! A kapzsi, , parázna, hatalmat, vagyont gyűjtő embereket nehéz megszólítani! Nehéz testvérünk szemébe nézni és nyugodtan megkérdezni, hogy neked erre vagy arra valóban szükséged van? Vajon ez vagy az a lépés téged, - de öszintén, - boldoggá tesz? 

A bűn a legnagyobb zsarnok, diktátor ami az életünkbe költözhet! A legnagyobb jó mit a testvérünkkel tehetünk, ha felszabadítjuk őt a bűnös vágyak uralma alól! Jézus megváltásának ez a lényege! Ő végtelen irgalommal felszabadít a szeretetre, a tiszta, becsületes, szabad életre! Nekünk, Isten képére és hasonlatosságára született embereknek is ez a feladatunk, gyöngéd szeretettel merjünk "jaj"-t mondani a bűn útjára tévedt testvéreinknek! Gyógyító, irgalmas szeretettel segítsünk nekik újjászületni, ugyanúgy ahogyan Jézus tette Nikodémussal, az öreg farizeussal!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Minek látszik, és valójában mi is a bűn?

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”  

Lk 11,42-46