Ima Románia védőszentjéhez, Szent András apostolhoz!!
Kedves Szent András Apostol! Szeretlek elképzelni, amint nézed ahogyan Keresztelő Szent János alámeríti a mi Urunk Jézus Krisztust a Jordán folyóba! Ragyog az égen az áldott nap, és te bátortalanul megszólalsz: Mester, hol laksz? Krisztus rád mosolyog és meghív az otthonába! Milyen szép lehetett 50 kilométer gyalogút a Megváltóval és a jövendő Szent János apostollal hármasban.... hogy is mondjam, irigyellek! Mi mindenről beszélgethettetek a hosszú úton? Repülnek az órák, fogynak a kilométerek, s ti fáradtan, izzadtan megérkeztek Názáretbe! Mária fogadja Szent Fiát és örömmel köszönt titeket is, vacsorához hív, ó, hogy szeretnék oda kuporodni mellétek! A pislákoló mécsbél fényénél, az asztalon párolog a lencse főzelék vagy a rántotta, Mária finom főzte, és ti beszélgettek. Jézus lelkesen szól a szeretet parancsáról melyre szeretné megtanítani az egész világot, ti kerek szemekkel hallgatjátok! Az éjszaka lassan leereszkedik, ellobban a mécses, Mária megágyaz, és ahogyan a Szentírás írja, aznap ott is aludtatok drága Mestereteknél! Néhány nap múltával, munkából jövet, bátyáddal Péterrel az egész éjszakai sikertelen halászattól fáradtan kiköttök üres kézzel a Galileai tenger partján, és a halat vásárló emberek forgatagában ott áll Jézus Krisztus! Nem volt fogás, elmarad a piac, de Jézus szelíd jósággal megszólítja az ott őgyelgő embereket! Azon a reggelen az isteni gondviselés nem halat, hanem annál sokkal értékesebbet, az örök élet igéit nyújtja a parton állóknak! A beszéd végén kieveztek a selymesen hullámzó vízre, majd megtörténik a csoda, szakadoznak a hálók! A halfogás csoda, de számodra talán még nagyobb csoda, hogy a kemény, sziklának nevezett testvéred, Péter leborul a bárkában Mestered lábához, bűnbánó szívvel! Jézus átölel és meghív: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Ott a hullámzó habokon táncoló törékeny bárkában mondtál testvéreddel együtt igent az életre szóló hívatásra, Krisztus világmegváltó küldetésének apostola lettél!
Szent András Apostol, ma, november 30-án a te ünnepnapodon, mint Románia védőszentjét köszöntünk! Erdélyt, az én szülőföldemet 100 éve ennek az országnak ítélték a nagyhatalmak, így én is Román állampolgár lettem! Szent András, te a én védőszentem is vagy, az erdélyi magyarok nevében arra kérlek, hogy a Mesteredtől tanult szeretet útján vezesd ennek az országnak a lakóit egy nyugodt, párbeszédre épülő békés, jobb jövő felé! Taníts meg bennünket, Románia földjén élő gyermekeidet arra az egyszerű, természetes, élő szeretet-közösségre, melyet te ott Jézus Krisztus mellett Galilea földjén megéltél. Járj közbe, mint ennek az országnak védőszentje Krisztus Urunknál, hogy a nagyvilágnak ez a parányi szeglete, a Kárpátok koszorújához bújva ne a torzsalkodás, a kapzsiság földje legyen! Szent András, eléd borulva szeretettel kérlek, hogy esd ki Megváltónknál, hogy Románia ne a szülőföldjüket szomorúan elhagyó emberek átkozott országa legyen, hanem az igazságosságra épülő testvéri szeretet földje, ahol becsületes munkája után megérdemelt jólétben, jól érezheti magát mindenki aki itt született, vagy akit a jószerencse erre a földre hozott!
Krisztus, segíts bennünket, hogy Romániát, Szent András földjét, akaratod szerint Isten országává tegyük!
Mint Román állampolgár,
Csaba t.
Kép: A jövőbe néző gyermekeinkkel.
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.