„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jn 8,11
Nagyböjt a bűnbánat, a kiengesztelődés, a megbocsájtás ideje! Még annak idején a gyulafehérvári szemináriumban döbbentem rá, hogy a harag, a bűn és az Isten imádó szeretet nem fér meg egyszerre az ember lelkében! Az őszi munka során valós vagy vélt igazamat védve, összekaptam egyik társammal. Akkor és ott az én igazam felülírta a főparancsot, a szeretet parancsát! A munka végén az esti imára összegyűltünk a kápolnában. Próbáltam teremtő Istenemhez emelni a lelkemet, de éreztem, hogy imámnak nincs szárnya, csak botorkáltam a zaklatott indulataim mocsarában. Társam előttem ült a padban, megböktem, ő hátra fordult, rámosolyogtam és arra kértem, hogy bocsásson meg, ne nyugodjon le a nap a haragunk felett! Visszamosolygott rám, intett és mindketten folytattuk a zsolozsma végzését! A kulcs elfordult, az ajtó feltárult, szívemben a nap kisütött, egyből íze lett a szónak az Istenhez szálló fohásznak!
Merjünk bocsánatot kérni, nagylelkűen megbocsájtani, mások tartozását elengedni, még akkor is, ha az akire neheztelünk, haragszunk emberi mércével mérve, nem érdemli meg, talán meg sem köszöni a jóságunkat! Istennel való személyes, élő kapcsolatunk mindennél többet ér! Higgyünk a szeretet végső győzelmében, gyógyító, életet adó hatalmas erejében és bocsássunk meg szívből egymásnak!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Az áldott nap a sűrű erdőn is átragyog.
Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jn 8,11