„Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.” Jn 8,20
A napokban egy olyan emberrel találkoztam, aki magát ateistának nevezte.... Megkérdeztem, hogy ki az az Isten akit ő elutasít? Mikor néhány szóval lerajzolta azt az Istent akit ő eldobott, akkor nyugodt lelkiismerettel azt mondom, hogy jól tette, hogy annak az istennek aki az ő fejében körvonalazódott nem fogta meg a kezét!! Nagy kerek szemekkel nézett rám, majd azt mondta, hogy nem érti, mit is beszélek!!
A téves, hazug Istenképet, mely környezetünk, olvasmányaink alapján bennünk kialakult el is kell dobni, mert a beteg hit többet árt, mind amennyit használ!!
Majd megkérdeztem, hogy szeretné-e ha beszélnék az én Istenemről?! Elbizonytalanodva bólintott és én elkezdtem beszélni a kétezer évvel ezelőtt karácsony éjjelén Betlehemben közénk jött Jézus Krisztusról!! Arról a kisdedről, ki átölelte Máriát, összekócolta József szakállát, majd rámosolygott a pásztorokra, a napkeleti bölcsekre!! Igen, ha megismerjük a mi Megváltónkat, akkor ismerni fogjuk teremtő Istenünket is. Jézuson keresztül vezet Istenhez az út!! A bennünk lévő helyes Istenkép kialakításáért mindenek előtt az önmagát Jézusban kinyilatkoztató Végtelent kell megismerni! Nem kell sietni, nyugodtan olvassuk hosszan az Evangéliumot, és ha valahol megakadunk, akkor forduljunk bátran segítségért.... én is szívesen állok a rendelkezésetekre!!
Ahogy felragyog Jézus Krisztus arcán a teremtő Isten szép vonása, úgy fog bennünk egy egészséges, számunkra erőt, hitet, reményt adó Istenkép kialakulni!! Jézus tanítását olvasva ez az Istenarc mind szebb, szerethetőbb, csodálatosabb lesz! A Szentháromság felénk is nyitott szeretetközösségének megsejtése, tavaszi napfény, kiteljesedő hitünk virágba borulása!! Jézussal útra kelni az evangélium fényében elindulni a Szentháromság felé, egy csodálatos kaland, melynek nincs se vége, se hossza, mert Istent, a végtelent bebarangolni, még végtelen hosszú idő alatt sem lehet!!
Létünk célja, Istent megismerni, megszeretni és vele az örökkévalóságban egy menyegzős asztalhoz ülni!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Gyermekeink, Gyermek Jézus Kilencedet végeznek a piski kertben.
Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
„Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.” Jn 8,20