„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? ...... isteneknek mondja az írás, azokat akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét ......– " v.ö. Jn 10,31
A Szentírást olvasva itt álljunk meg, sőt cövekeljen le a lábunk! Döbbenetes sorok! Maga Jézus Krisztus a Szentírásra utalva azt mondja, "...isteneknek mondja az írás, azokat akikhez Isten igéje szólt." Jézus ezeket a fontos sorokat nagyon éles, mondhatni élet-halál helyzetben mondja! E beszélgetés után, ha nem római fennhatóság alatt áll a zsidó nép, akkor helyben megkövezik Jézust!
Jézus nem csak ismeri a törvényeket, hanem tiszteli is, hisz Ő maga mondta, hogy: "Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. ” Mt 5,17
Ép elmével, a törvények ismeretével, hogy mondhat ilyent egy ember az őt elítélni akaró nép előtt: "az Atya énbennem van és én az Atyában.” Hisz tudja, hogy ember ilyent magáról nem mondhat! Csak akkor mondhat ilyent, ha Ő valóban "Isten Fia", és lám, Jézust a húsvéti események igazolták, feltámadt, ma is köztünk él! Számomra egyértelmű, s ez az igazság előtt leborulok és megvallom, hogy Jézus Krisztus a mi Tanítónk, Megváltónk, valóban Isten Fia!
A kérdés az, hogy mi marék porból született emberek kik vagyunk? Hogy érti Jézus "...isteneknek mondja az írás, azokat akikhez Isten igéje szólt." Olvasom Isten igéjét és ennek ellenére bűnre hajló marék porból született kis, törékeny embernek érzem magamat! Egyházunk az ember "megistenülését" soha nem fogadta el, mert az embernek ez lehetetlen, de mindig is tanította azt, amit Szent Pál olyan szépen fejez ki: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. " Gal 2,20 A szabad akarattal rendelkező ember odaadhatja magát szeretetből a Szeretetnek, és akkor mivel az élő Szeretet vezeti gondolatait, szavait, tetteit, mivel Isten él benne, ezért ő maga is szentté válik, teremtő Istenünk menyegzős lakomájának nem csak meghívottja, hanem valóságos vendége is lesz! A Hiszekegyben megvalljuk: "Hiszünk a Szentek Egységében"! Igen, a Szentek a Szentháromság Szeretetközösségben otthonra találnak, ezért mondja Jézus a damaszkuszi úton a Szent Istvánt kivégző jövendőbeli Szent Pálnak: "Saul, Saul miért üldözöl engem!" Nem csak Szent Pál érzi úgy, hogy benne Jézus él, hanem maga Jézus is azonosítja magát a Vértanúkkal, a Szentekkel!
Nehéz beszéd, de érdemes hallgatni, átelmélkedni, mert Jézus szava, Isten igéje nekünk szól, ez az egyetlen fény az alagút végén, az egyetlen remény a véges földi létbe zárt törékeny ember számára, mely utat nyit az örökkévalóságba, teremtő Istenünk menyegzős lakomájára!
Döntenünk kell, és nem elég egyszer döntenünk, újból és újból, életünk minden percében Isten igéjét olvasva, a Szeretet mellett kell döntenünk, és így Jézus Krisztussal élve az életemet, én is Isten Szentjévé válhatok! Jézus, mint valóságos ember megmutatta, hogy ez az út járható, ezen az úton valóban az ember Isten Szentje, élő Szeretetközösségének tagja lehet!
Teremtőnk Ajándékai alatt roskadozva,
Csaba t.
Kép: Dévai telepi templomban az Oltáriszentség mögött Szent Antal szép szobra.... Szeretetközösség
Evangélium
Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42
