Napi evangélium

"Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt,...." Jn 11,45

Jézus azt is tudja, hogy az életére tőrnek és azt is, hogy miért ilyen kérlelhetetlen az Ő népe! Mindent tud, ezért visszavonul a pusztába! Végtelen tisztelettel szemlélem a kiaszott földön egymagában imádkozó Megváltónkat! Minden idők legnagyobb dilemmáját kell megoldania! Dönteni kell: a mérleg egyik serpenyőjében ott van a legfőbb parancs a Szeretet, másik serpenyőben ott van a megváltó Igazság! A Szeretet parancsa azt akarja, hogy a konfliktusokat kerülve békében, mindenkinek jót akarva, jót téve éljük életünket! Másfelől a megváltó Igazságot, a Szentháromság Szeretetközösségének életünket forradalmian megváltoztató tényét nem lehet elhallgatni! Nagypéntek minden idők minden embere számára fájdalom, a szenvedés napja! Nemcsak Jézusnak, Máriának, az apostoloknak és minden idők keresztényének fáj ez a nap, hanem egészen biztos, hogy az akkor élt és a ma is élő zsidóknak is komoly gondot okoz! Jézus döntött, az igazságot szeretetbe, a szeretetet igazságba öltöztetve elindul Jeruzsálem felé és végtelen jósággal, szeretettel, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt Virágvasárnap bevonul Jeruzsálembe! Döntésével a kortársait, de bennünket is döntés helyzetbe hozott! A korabeli zsidók Barabás mellett döntöttek, "feszítsd meg"-et kiáltva kérték Pilátustól Jézus kivégzését! Álljon meg az idő, betonozzuk be örökre az Ószövetséget! A nagy kérdés, hogy mi a XXI. század gyermekei hogyan döntünk!? A nagyböjt csendjében emeljük szemünket a virágvasárnapján mindannyiunk életébe bevonuló Krisztusra, ő ma nem földi poros városokba akar bevonulni, hanem a szívünk szentélyébe, és Jeruzsálem gyermeknépével kiáltsuk szeretettel: Hozsanna, Dávid fia néked! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!  Mt 21,9

Virágvasárnapi örömre készülve, 

Csaba t. 

Kép: Pálmaágak, virágvasárnapra készülve

Evangélium

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.  

Jn 11,45-57