Napi evangélium

"Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta." Jn 12,1

A mai ember hajlamos mindent megmagyarázni, cifrázni, valami édes mázba bevonni, hogy fogyaszthatóbb legyen! Sokat lehet olvasni a júdási dilemmáról, hogy miért is áll valaki a sötét oldalra, miért is lesz valakiből aljas áruló? Sajnos ma minden szubjektív, különféle módon értelmezhető, a ronda, csúf dolgot is egy kis pszichológiával, csűréssel, csavarással szalonképessé lehet tenni! Mennyivel egyszerűbb lenne kimondani, hogy a bűn az rossz dolog mely a testet is a lelket is, mint a rozsda a fémet, szétrágja! A hazugság, a képmutatás, a lopás, az árulás bűn, rossz dolog, melyet nem megmagyarázni, hanem megbánni kell, melytől csak akkor szabadulhatunk meg, ha őszinte, szívből jövő bűnbánatban elhatárolódunk!

János jól ismeri a társait, ezért nem ködösít, hanem nevén nevezi a dolgokat: Júdás tolvaj volt, kapzsi, pénzéhes ember! A bűnt nem kell elkenni, megmagyarázni, hanem nevén kell nevezni! Különösképpen akkor, ha azt a bűnt magunkban ismerjük fel! Nagyhét a bűnbánat ideje! Saját bűneinket ne takargassuk és főleg ne dédelgessük, hanem ahogy az orvoshoz szaladunk a fájó fogunkkal, ugyanúgy keressük fel gyóntató papunkat és fedjük fel előtte lelki sebeinket, melyet a bűn okozott! Bízzunk Megváltónkban, egészen biztos ha van bennünk őszinte bűnbánat, erős fogadalom, tudatos elfordulás a rossztól, akkor megmenekülünk!

Végezzük el a húsvéti szentgyónásainkat! Mennyei Atyánk szeretettel várja a tékozló gyermekeit is,

Csaba t. 

Kép: Jézus Krisztus a bűnösökért, értünk vállalta a kereszt áldozatot.

Evangélium

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.  

Jn 12,1-11