Napi evangélium

Nagypéntekre készülve Júdás bűnéről, árulásáról szoktak elmélkedni, de én most a nagyhét csendjében a gyermekekkel szemben, a felnőttek által elkövetett szörnyű bűnökről, a pedofiliáról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni! A gyermekek megrontásáról olvasni borzasztó, de a papok, egyházi személyek által elkövetett ilyen természetű visszaélésekről hallani, mindennél szörnyűbb!!! Ezért is gondolom, hogy Júdás árulásával egy lapon kell említeni a pedofiliát és annak minden formáját!

A történelemben tudunk róla, hogy itt is - ott is követtek el elvetemült emberek ilyen típusú bűnöket kiskorú gyermekekkel szemben, de a szakértők szerint, tömegesen a XX. század második felében jelent meg a világunkban ez a típusú bűn! Mi lehet ennek az oka!? Rosszabbak vagyunk, mint az őseink?  

A hatvanas évek végén megfogalmazott, és minden fórumon nagy hangon hirdetett szexuális forradalom átalakította a közgondolkodást! Az ember és az őt mozgató  vágyak, a világmindenség egyetlen mértékegysége! Szabadok vagyunk, - tanították tévében, újságokban, egyetemi katedrákon, - az egyház által ránk erőltetett törvények, a tízparancsolat csak mesék, aki akarja tartsa be, de nem kötelező, mert azok nem objektív igazságok! Ez a tarka köntösbe, dallamos zenébe öltöztetett szabados gondolkozás elindított egy nagyon erös erkölcsi relativizmust, mely azt tanította, hogy erkölcsi téren csak az bűn, amit az ember szubjektív módon annak tart! A társadalom minden rétegét átjáró liberalizmus mely nagy hangon azóta is hirdeti, hogy nincsenek abszolut, mindenkire kötelező erkölcsi törvények, lám - lám ma recsegve, ropogva össze dől a szemünk előtt! Igen, minden egyes per, mely ítélőszék elé állít egy - egy  pedofilt, hogy ott ítéletet mondjanak felette, egyértelműen elítéli a szabados gondolkodást, az Isten adta drága törvényekről letérő magatartást! A törvényszéken nem az a kérdés, hogy mit gondol magában a bűnről a pedofil, hanem az, hogy mit tett a gyermekkel! Jó látni azt is, hogy nem csak a bírok ítélkeznek az erkölcsi szabályokat megszegő bűnös felett, hanem a széles közvélemény is. Biztos vagyok benne, ahogyan ma a pedofilokat pellengérre állítják, eljön az a nap, mikor lehull mindenről minden fátyól és a más típusú bűnöket is, az abortuszt, a házasságtörést, az eutanáziát, stb. minden ember szomorúan meg fogja siratni!

A XXI század embere is, ha boldog akar lenni, akkor a bennünket szerető mennyei Atyánk által nekünk adott tízparancsolat fényében kell járja életét! Nincs más út, éhesen követelőző testi vágyaink ha kitörnek a Teremtőnk által bölcsen elénk tárt út korlátai közül, akkor akárcsak a medrét elhagyó áradó folyó nyomában, mindenütt tragédia, pusztulás marad! 

Imádkozom mindazokért, akiket a parancsok alól felszabadulást hazudó szexuális forradalom aljas módon becsapott és tévútra vezetett, adja meg számukra Megváltó Istenünk a bűneik bocsánatát! 

Mindenek előtt Imádkozom e nagybőjti szentidőben a gyermek megrontók  áldozataiért, számukra az újjászületés kegyelmével együtt, a kiengesztelődésre való bátorságot is kérem az élet Urától! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Óvjuk kicsinyeinket

Evangélium

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. 

Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”  

Jn 13,21-33.36-38