Napi evangélium

"...közületek egyvalaki elárul engem! Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Mt 26,14

Azt gondolom, hogy mindannyian el kell gondolkodjunk, hogy a keresztségi fogadalmainkat melyeket elsőáldozásnál, bérmálkozásnál mindannyian megújítottunk, mennyire tartjuk meg? Vajon az ígéreteimet, a fogadalmaimat megtartom, vagy én is ilyen - olyan mértékben, de áruló vagyok? 

Nekünk nem Júdást kell elítélnünk, hanem magunkat! Őseink az évszázadok alatt csodálatos szép templomokat építettek, melyeket nem csak fenntartottak, hanem élettel, imádsággal, szeretettel be is töltöttek! Az igazi nagy gond nem az, hogy itt-ott eladnak templomokat vagy lebontanak, ne adj Isten felgyújtanak, hanem az, hogy templomaink üresen állnak, és lassan csupán turisztikai célokat szolgálnak!

Az Isten-kereső emberek hol vannak?? Hol vannak a hívő keresztények akik imádsággal, énekkel, szeretettel megtöltik katedrálisainkat, templomainkat? Afrikában egy egyszerű bádogtetős templomban három órás szertartáson vettem részt, az emberek énekeltek, táncoltak egy sima nagyböjti vasárnapi szentmisén. Jó volt látni, ahogyan tömött sorokban jönnek elő áldozni kicsik és nagyok egyaránt! Villany nincs, víz sincs, de jókedv, derű az van, a kacagás, az ének betőlti ott a templomokat! Nálunk egy órás szentmise már fárasztó, hosszú?!

Bármelyik csodálatos szép templom, csak a látható külső megjelenése a lelkünkben lángoló Isten szeretetnek! Uradat, Istenedet imádd - kéri maga a Teremtőnk, a tízparancsolat legelső mondatában! A mennyei Atyánk a szívünkbe lát, ha testünkben, lelkünkben kialszik az  Isten tisztelet, a szeretet lángja, akkor az meg fog látszani a külső látható világban is, a templomainkban, a szentélyeink falán, tetőzetén, mindenütt! Egymást be tudjuk csapni a politikailag korrekt viselkedéssel, de Istennek nem lehet hazudni! 

Nagyböjt van, térjünk meg! Menjünk Isten házába akkor is, ha ott nincs szertartás, imádkozzunk, beszélgessünk el Teremtőnkkel, olvassuk a Szentírást, elmélkedjünk el ügyes - bajos dolgainkról az Oltáriszentség előtt! Templomainkban imádkozzunk el egy - egy rózsafüzért, keresztutat végezzünk el magányosan vagy testvéreinkkel, és egészen biztos, hogy az Isten imádás lángja fel fog lobbanni a szívünkbe! Akkor templomaink, szentélyeink újból szépek lesznek állni fognak a falak, ragyogni fognak az oltáraink és mi jótestvérekként együtt dicsőítjük a Szentháromságot, a bennünket menyegzős lakomára hívó élő Szeretetközösséget!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Különleges, 360 fokos fotó: ilyen volt a Notre-Dame belülről

Evangélium

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”  

Mt 26,14-25