2019. április 22. – Húsvéthétfő

b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Hirek_58460488_2692609437447388_1358904485400805376_n.jpg„Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!”
Jézus sírjától örömmel hazaszaladó nőket, az apostolok - egyes meg nem erősített források szerint - hideg vízzel lelocsolták le, hogy nyugodtan el tudják mondani a történteket! Nem tudom, hogy mi az igazság, de tény, hogy Húsvét hétfőjének szép szokása a locsolás! Én sem szeretném ha a lányaink, a kedves kolléganők, szeretett, tisztelt nő ismerőseim elhervadnának!  Mi papok szenteltvízzel szoktunk locsolni, ezért legalább gondolatban, Krisztus feltámadásának az ünnepén, megáldott vízzel minden nő ismerősömet imádságos szeretettel meghintek!  
E ragyogó tavaszban,  a jó Isten áldását kérem a drága női nemre, hogy életetek minden egyes drága percét az élet befogadására, hordozására, szolgálatára merjék, tudják szentelni!  Isten akarata, hogy mi férfiak az élettelen anyagi világban  dolgozzunk, küzdjünk a mindennapiért, de ti nők férjeiteket, gyermekeiteket, a bajban lévő időseket, betegeket gondozva az életet kell szolgáljátok! A ti kezetekben van a múlt, az elaggott idősek, a temetőben pihenő halottaink sírjai,  de a jelen is, a hegyeket mozgató, építő, de rombolni is tudó férfi erő,  és természetesen a jövő is, a megfogant, megszületett, cseperedő, kibontakozó gyermek! Nagy tisztelettel, szeretettel imádkozom értetek és magunkért férfiakért is, hogy Teremtőnk áldásával partnereitek, társaitok tudjunk lenni hivatásotok megélésében!
A locsolás virtuális, de a versecske helyett mondott ima az valóságos, ezért a piros tojásra én is számot tartok! 
Szeretettel, 
Csaba t.  
Kép: Dévai lányaink locsolókra várva....
Evangélium
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” 
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.  
Mt 28,8-15