„Az Emberfia ura a szombatnak.” Egy bajban lévő édesapa keresett meg a tegnap, hogy fogadjuk be a hatodik osztályba készülő lányát, mert neki nincs módja, lehetősége gyermekét felügyelni, nevelni. Kollégám az ilyenkor előírt hivatalos mondatokat kezdte ismételni: "Tessék felkeresni a helység gyermekvédelmi szakszolgálatát, aki az esetet majd kivizsgálja, felterjeszti a Megyei Gyermekvédelemek Hatósághoz, ahol havonta összeül egy komisszió s ők majd döntenek a gyermek sorsáról. Rászóltam a kollégára :"Állj!". A munkatársam tágra meredt szemmel azt mondta: "De ez a törvény." Én meg csak annyit mondtam: "A legbőbb törvény, Jézus Krisztus szeretet parancsa!" Majd elmondtam, ez a kislány eddig is bukdácsolt, hisz nincs édesanyja s kenyér kereső édesapjának egészen biztos nem volt elég ideje délutánonként tanulni vele. Ha most elindítsuk ezeket a birokratikus lépéseket, és várunk a döntésekre, akkor valószínű, hogy hónapok múlva születik meg a döntés, de az iskola nem vár, most szeptember 9.-én kezdődik a tanítás. Ezért a gyermekek iránti szeretet azt diktálja fogadjuk be a gyereket és döntésünket jelentsük le a Gyámhatóságnak! Mi meghoztunk egy sürgősségi döntést, aztán ők induljanak el a bürokrácia útvesztőjében és amikor célba érnek jelezzék, hogy mit határoztak, de addig is a gyermek nem veszít el egy tanévet! A szombat van az emberért és nem az ember a szombatért. Minden emberi törvénynek, egyetlen célja kell legyen, éspedig az, hogy az egyetemes szeretet törvénye ne sérüljön. 