Napi evangélium

Felhívott egy nevelőanya és arra kért fogadjam be 19 éves lányát akivel nem bír, és aki gyermeket vár. Isten nevében, az államtól befogadta a kislányt, akit aztán, mivel nem bírt vele, visszaadott az államnak. Az állam különféle otthonokba helyezte el, ahonnan a lány sorozatosan megszökött. Mindenki besározódott aki megfogta a kezét és most sírva, nagy hassal bekopogott ehhez az egyszerű asszonyhoz, hogy segítséget kérjen. 19 éves és ki tudja hányszor kért már az élettől, környezetétől újabb esélyt. Most a mi házunk ajtaján kopogtat. Árkoson, az anyaotthonban, az anyaméhben növekvő gyermekre való tekintettel egy újabb esélyt adunk. 

A beszélgetéskor nagyon fájt, hogy mindenki hibás: a szülő, az állam, a nevelőszülő, a szakemberek, mindenki, csak éppen az a személy nem, aki a kormánynál ül és a döntéseket hozza. Mikor megkérdeztem ezt a fiatal lányt, hogy: látod-e a te hibáidnak, mondjuk ki őszintén, bűneidnek a súlyát, felkapta a fejét dacosan és azt mondta, hogy ő semmiért nem felelős.

Korunk egyik nagy problémája, hogy hárítsuk a felelősségeinket, és sajnos ebben cinkos az egész társadalom. Szegény kis árva, és ilyenkor szülőtől a nevelőig, tanárig, az egész társadalomtól kezdve mindenki hibás, csak az nem, aki a hibát elkövette. A mai evangéliumban Jézus a bűnt elkövető emberről beszél, és nem az ő környezetéről. Magunkat is, de a környezetünkben élő embereket is arra kell neveljük, hogy gondolatainkért, tetteinkért, szavainkért nem más, hanem mi magunk vagyunk a felelősek. Ha másnapra nem írjuk le a házi feladatot és nem tanuljuk meg a leckét, azért ne a tanítót, ne is a nevelőt vagy a szülőt, hanem önmagunkat tegyük felelőssé. Hisz végül is a jól elvégzett lecke, akárcsak egy becsületes edzés, minket fejleszt, minket tesz erősebbé, ügyesebbé, okosabbá, "életrevalóbbá". Hamar meg lehet szokni, hogy ma ezért, holnap amazért nem tudok tanulni, nem tudok szót fogadni, nem tudok az egyenes, becsületes úton járni. A dolgokat meg lehet magyarázni, "ki is lehet magyarázni", de a tetteink következménye a mi fejünkre hull vissza. Sajnos ha éretlen, savanyú almát eszünk, abba a mi fogunk vásik bele. Az életben akárcsak a box ringben egyedül vagy és a rossz döntéseknek, mozdulatoknak fájdalmas következménye van.

A saját életemért való felelősség tudat ajándékát kérem az evangéliumot olvasva ma e lány és mindannyiunk számára! Adná az Isten, hogy merjük, tudjuk kezünkbe venni a saját életünket, és bármilyenek is a körülményeink, a lehetőségeinket maximálisan kihasználva tegyünk meg mindent önmagunk és környezetünk boldogságáért!!

Az újratervezés lehetőségében bízva, 

Csaba t. 

Kép: Boxgála a Tatárdombnál Szárhegyen

Evangélium

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”  

Lk 13,22-30