Moldvában az év utolsó napján hejgetni (urálni) indulnak el a falu férfijai, a nagyon kicsi gyermekektől az öregekig. (1)
A moldvai hejgetés vagy urálás zajcsapással, bőségvarázsló rigmussal, adománykéréssel egybekötött szokás. „Hogy a kolektyiva megindult, a fiaim, s más emberek többen, tizen, tizenöten esszegyültek, a téesztől elvettek négy ökröt s béfogták egy nagy ekébe, feltettek vaj négy zsák búzát a kocsiba, s az ekét utána s mentek urálni. Bémentek az embernek az udvarába, és keresztülkasul összeszántották az udvarát s meghintették búzával. Az ostorokval rittyegtettek, s szültültek, doboltak, és minden szóra mondták: hajtsad, haj! hajtsad haj! S azt felszántották, az udvart, mindent, bévetették búzával, míg az a búza elfogyott, egész éjjel. (2)
Az urálás szövege a gabona útját követte a kenyér elkészültéig, emellett jókívánságokat sorolt a gazda és családja számára. Bosnyák Sándor által gyűjtött klézsei változatban így hangzik az adománykérés:
Mi nem innen jöttünk hat, hét országon túlról jöttünk, elszakadt a bakancsunk, elszakadt a kabátunk, nincsen még kucsmánk es a fejünkben. Ha münket béhivnátok, egy kis kolbászval megkinálnátok, egy jó kancsó bort az asztalra tennétek még ha adnátok egy küs pénzt is, hogy vegyünk vele bocskort, vegyünk vele kabátot vagy kucsmát a fejünkbe, nagyon megköszönnénk. (3)
Több csapat is van, a kicsi gyermekekből álló csapat inkább utánozza a felnőtteket, és bélátogatnak a szomszédokhoz. A fiatal legényes csapatok meghejgetik, urálják a leányos családokat. A felnőtt férfiak csapata (amelyben csak házas férfiak vannak) megtiszteltetésből minden családot meghejgetnek. Mindhárom csapatnak vannak hejgetőik, akik a lentebb leírt hejgetés szerepeit játsszák, és van egy vagy két dobverő. A harangos meg, akinek a derekán meg a vállán keresztülvetve harangok vannak, harangozik.
A maszkosok medvének, kecskének vannak öltözve, de vannak falvak, ahol lovaknak is öltöznek. Ezenkívül a házasok csapata ekék elé béfogott állatokval járta végig az udvarokat és a hóban borozdát húztak, hogy bőség legyen a következő esztendőben. Amint megvolt a hejgetés, a hejgetőket a család megtisztelte és behívta a házba, ahol kis ajándékot kaptak. Ilyenkor kalács, dió, mogyoró, bor, pálinka került az asztalra.
Az alábbi szöveget az öregek emlékeiből jegyezte le Duma András, de kiegészítette Tobák Ferenc gyűjtésével. Ugyanis Tobák Ferenc, aki Amerikában lakik, néhány évvel ezelőtt már gyűjtött egy hasonló hejgetést Lujzikalagorban, Klézsén és Külsőrekecsinben.
KLÉZSEI HEJGETÉS
Jó estét kévánunk a házigazdának s engedelmességvel gazda asszonyának, Házhoz idetartó gyermek virágának és őszre borított bölcsi nagyapának. Most szólak maguknak, ide hallgassanak, újhold új királyról magaknak ma szólak. Újhold változáskor és napforduláskor megjött új királyunk és világosságunk, Elmondom kenteknek és gyerekeiknek kint az udvarukon, megjött a nagysága, Ő nagy királysága tizenkét ökörvel, tizenkét ünővel, kik vannak patkolva, Mint régi világba, arany patkóikval, gyopár fonalakval húzzák az ekéket, Bő bor, bő búzával, áldás, szerencsével szenteli kenteket és az életüket.
Újévünk Nagysága felkelt regveliben, ezüst tengerében szép fekete szemeit mosta a vizében, Arany kendezővel töröli szemeit, Napszentképhez fordult szívből imádkozva. A tavaszi madár szépen megszólamlott, vetésnek idejét újból megmozdított. A nagy királysága felvette az ekét, elvette magokat, zsákot, mind a tizenkettőt, Szép fekete földbe, ekébe boritá tündéreknek földjét, szépen felforditá. Búza teremtése nem leve egy hétre, hanem holnap után egy hétvel megvétve.
Ezek után ő Nagysága elment istálló mélyébe, lovat lásson szerénységben, Felismérvén benne tüzet, mert fekete, mint az üszök, kopasz bátorságtól háta, Legyen királyunk barátja. Nyergelve erre a szép hátra, mezőre ment vágtatásra, A búza szépen zöldöllik, veré mindenkinek szemét, gyönyörű a saragja. És így teve ő királysága, véve szemet tarisznyába, elvivé az asszonyságnak Az asszonyi királysághoz, aki az asztalán látva, lassan ő ki is szitálta. Teremte két kalácsat, Úr Jézus szívére látott, ki a szegben nem állott. Ezért kérjük eltörni, nekünk szépen átadni, útra tudjuk használni.
És adjanak kintieknek, fentiek, és lentieknek, ők sincsenek már innen, Hanem Csóka-mókáról, Puliszka országából, a keleti világról, Hol a macskák őrüszködnek (4) hangyáktól, meg védekeznek, És a karóval verik, ne egyék meg puliszkát, korpát, belőle kását. Mi a híreket elhoztuk, a nagy hegyeket átúsztuk, sötét, sárban s göréncsben,(5) Éjféli előtt, éjben gyomrunk aszott nyeregben, a havasi hidegben.
Ezután az ő nagysága elment ki Magyarországra, kilenc kiló vasat venni, Kilenc kiló erős vasat, abból csinályan sarlókat, mind az egész rokonoknak, Ki a derékval tud bírni, és aztán tud meghajlani, búzát bogról bogra vágni, És a bogról marokba, marok marokra rakva, kévékben és asztagban. Onnan vitték szóróban szemet, raktak a zsákba, mind tizenhat szekérvel. Ezt rakák a szekérbe, ki vasval van megkötve, mesterektől feszítve, Vivék búzát molnárhoz, a Nagy János bátyánkhoz, Kijöve a kapuba, lisztes kalapot hajtva, kezet adott nagyságval, az újév királyságval.
Rittyencsetek ostorokat, pakkantsatok csillagokat, hejgessetek legények, Ekék menjenek mélyet, szerencsésen vessenek, Heljjjges hejjj! Búzát a kasba (6) vették, vizet malomra engedték, ami fogat tőrölni, Csoda fogatt kijönni, aranyliszt fogatt folyni s ezüst korpa belőle. Látta ezt a nagysága, s a lelkében öröm adta ajándékként megadni, Rokon népnek kiosztani ezüstöt és aranyat, lássák meg a piacot, Vegyenek ők ökröknek, s ami kell az ekéknek.
Bémenének a mélységbe, a földnek a fenekébe, vasmester keresésibe, Katarágyunak a fiát, ki hevert barlangjába, pipával a szájába, vasverőn a lába. Felszöke a két lábra, s nekiszökék munkára, kedves szép szakmájára, Ekét fogtak kiverni, kalapálni, végre kisimogatni, ahogy tudta szeretni. Az az eke csoda lett, magától dolgot kezdett s elhozott minket ide, A nagy házi gazdákhoz, legényekhez, lányokhoz és özvegy, öreg emberekhez.
Ennek végén csoda vala, tizenkét galamb kiválla, öregként fenn repül vala, Elrepültek, egy, még egy, hagyták ők tisztán az eget, ki kiújulásba kezdett, Megújult és megtisztult minden rossztól, gonosztól, Irigységtől, ellenségtől s a pokol rossz kínságától. Nagyságos úr, házigazda, ide hallgasson szavamra, A Nagyságos új királlyal úgy kévánjuk magának Házába tisztaságot, Isteni mennyországot, égi jó tisztaságot, S megtaláljuk a jövőben, egészségben, békeségben, Lélek mélyén üdvösségben, áldásval és szerencsével.
Isten tartsa meg a házigazdát és szerencsét adjon kenteknek! (7)*
Jegyzetek 1. hejgetés: évbúcsúztató szokás, a hejgetést az ősi csángó falvakban használják. Az urálás kifejezést a székelyes csángó falvakban használják.búzával, míg az a búza elfogyott, egész éjjel”. 2. Bosnyák Sándor: A moldvai magyarik hitvilága. Folklór Archívum 12. Budapest, 1980, 130. 3. Bosnyák Sándor: A gyimesi magyarok hitvilága. Folklór Archívum. Budapest, 1980, 129. 4. őrizkednek, félve vigyázkodnak 5. göröngy 6. kosárba 7. In. Duma András: Csángó mitológia. Kézdivásárhely, 2005, 76–81.
Moldvában az év utolsó napján hejgetni (urálni) indulnak el a falu férfijai, a nagyon kicsi gyermekektől az öregekig. (1)