Egy székely lány győzelme Kanadában

b_300_300_16777215_00_images_stories_Roviden_Kati2.jpgBenedekffy Katalin operaénekes,  szülőföldjéről, Székelyföldről elindulva nagyívű pályát futott be. Számos színpadi szerepben és több  műfajban  is elbűvölte a közönséget, hiszen egyaránt otthon van mind az opera és az operett műfajában, illetve a musical és a daléneklésben is. Szólóestjein erről minden alkalommal a közönség maga is meggyőződhet. Így történt ez legutóbbi önálló estjén Budapesten a MOM-ban.

 

Ám alig  fejeződött be az est, Benedekffy Katalin már újabb, még nagyobb feladat elé nézhetett.
Kanada messze van Magyarországtól, hát még Székelyföldtől, és annak is egy igen kicsi falujától, Nagygalambfalvától ami Kata szülőfaluja. De úgy látszik nincs lehetetlen, a távolság sem legyőzhetetlen! Ez, fizikai valóságban kb. 7800 km, hétköznapi értelemben gondolatilag és lehetőségek tekintetében áthidalhatatlannak tűnő távolság, más kultúra, más történelem. És mégis!
Benedekffy Katalinnak ez is sikerült. Egyik főszereplője volt a Salute to Vienna koncertnek Torontóban 2015 január 1-én, és Hamiltonban január 4-én.
Egy magyar származású Kanadában élő művész, impresszárió Glatz Attila szervezi, a bécsi újévi koncertek  hangulatát felidéző műsorfolyamot, részben magyar művészekkel kanadai közönségnek. Idén  a rendezvénysorozat éppen 20. évfordulójához érkezett.
- Tudom, hogy nagyon izgultál a kanadai út előtt, annak ellenére is, hogy az elmúlt években Magyarországon kívül Európa számos országában is felléptél. Miben különbözött ez a többitől?
- B. K. Eddig többnyire társulattal  jártam külföldön egy-egy produkció keretében. Most volt az első alkalom, hogy egy kész nemzetközi műsorba kellett belépnem. A helyszínen, Kanadában találkoztam először a többi résztvevővel, partnereimet, a tánckart, a 70 fős zenekart és a karmestert ott láttam először. Egy professzionális nemzetközi csapatba kerültem, kiváló művészekkel a világ legkülönbözőbb tájáról, ahol mindenki tudta a dolgát, fegyelmezetten és a legjobb tudása szerint a közös sikerért dolgozott: nagyon jó és ösztönző érzés volt.
- Egyáltalán, hogyan lehet bekerülni egy ilyen magas színvonalú nemzetközi produkcióba?
- B. K. Ez tavalyelőtt kezdődött, amikor Glatz úrnak beajánlottak, hogy hallgasson meg. Bizony jó hasznát vettem mesternőm, a világhírű szoprán Hamari Júlia, tanácsának: " mindig, mindenhol add magadból a maximumot, sohasem lehet tudni mi vár rád…" Úgy látszik előadásom és a hangom meggyőzte a Salute to Vienna tulajdonosát és fellépési lehetőséget ajánlott. Úgy alakultak a dolgok, hogy idén januárra sikerült egyeztetni. Nem tudom, hogy mi alapján válogat, de a velem együtt fellépő művészek minőségéből, valamint a rendezvénysorozatban korábban fellépő világnagyságok felsorolásából látszik, hogy nagyon magas a mérce.
- A képeken is látszik, hogy a torontói The Roy Thompson Hall  egy 3000 nézőterű koncertterem. Telt ház! Nem volt ez ijesztő?
- B. K. Nem, egyáltalán nem, sőt engem mindig feldob a nagyszámú közönség.  Korábban a Báthory című musical címszerepében léphettem fel Budapesten,  a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és a Kolozsvári Magyar Operában is.
Igazából nem volt időm az ijedtségre. Csak két nap állt rendelkezésre a próbákra. Amikor  kiléptem a színpadra és végignéztem a nézőtéren –telt ház, 3000 néző- végtelen boldogság öntötte el a szívemet, hogy az én kis falumból ilyen messzire jutottam. Amikor felcsendültek az első dallamok, hatalmas eufória fogott el és amikor az előadás végén felállva vastapssal jutalmazott a közönség,  határtalan meghatottság és boldogság járta át a szívemet. Lehet, hogy ez szerénytelennek hangzik, de biztos voltam benne, hogy olyan örömet fogok szerezni a jelenlévőknek, amire vártak, amiért eljöttek erre a gálára. Igazából nem volt nehéz dolgom, a műsor összeállítása is garantálta a sikert, kitűnő volt a zenekar, a karmester, és a partnerek. Ilyen együttesben szinte nem is lehet hibázni. Jól bevált sikerdarabokat énekeltem,  közkedvelt operettekből, a Denevérből, a Csárdáskiránynőből, és a Marica grófnőből.
- Mióta hazatértél újabb sikeres fellépéseken vagy túl. Ünnepelhetett  téged a Dohány utcai zsinagógában - szintén telt ház - több ezer ember! a Köszönet-koncert nézői, ahol klasszikus darabokat és népdalfeldolgozásokat is hallhattunk tőled. Leányfalun és Kismaroson a Lanner Kvartett újévi ünnepségén léptél fel. Hol folytatod? Hazai pályán, vagy külföldön?
- B. K.  Nem szeretném elkiabálni, de úgy néz ki, hogy a Salute to Vienna továbbra is számít rám, valószínűleg lesz még fellépés az Egyesült Államokban is. A közeljövőben újra dolgozom a Kolozsvári Magyar Operaházzal, ahol több szerepet is vár rám. De szívesen veszem a hazai felkéréseket.  Nyáron ismét fellépek a Koronázási Szertartásjátékban Székesfehérváron.
És persze nem utasítanék vissza egy szép szoprán operaszerepet sem valamilyen komoly operaelőadáson. Úgy érzem, egy teljes operai előadásban nemcsak az énektudásomat tudnám megmutatni, hanem a színészi képességeimet is.
Nagyon foglalkoztat továbbá a nem hagyományos előadásokon való részvétel, ahol többféle műfajban – népzenétől az operáig - egyszerre meg tudom mutatni magam. Erre is lesz alkalmam a közeljövőben. És nagyon boldog lennék, ha gyermekkori álmom egyszer valóra válna, és a Csíksomlyói búcsún elénekelhetném az Ó én édes jó Istenem  című imát. Nagyon szeretek énekelni, szeretnék minél több embernek az énekemmel örömet szerezni.
Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok!
Továbbította: Frigyesy Ágnes, Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró