Június 23-án, szerdán a vatikáni VI. Pál aulában, kilencezer hívő jelenlétében tartották meg az általános pápai kihallgatást. További több ezren a Szent Péter téren, kivetítőkön követték az eseményeket. A Szentatya, miután korábbi katekézisei során a domonkos teológus korának problémáit, majd az arisztotelészi alapokon nyugvó filozófiai rendszerét foglalta össze, ezúttal Szent Tamás teológiáját ismertette.

Benedek pápa ezúttal főként Aquinói Szent Tamás főművét, a Summa Theologiát elemezte. A monumentális mű 512 kérdést tárgyal, 2669 fejezetben; Szent Tamás tömör érveléssel alkalmazza az emberi értelem képességét a hit titkainak a megértésére. Világosan és mélységgel megfogalmazott kérdéseire maga ad válaszokat a Szentírás, az egyházatyák, főként Szent Ágoston tanítása révén. Az emberi szellemnek e hatalmas erőfeszítését esetében mindig megvilágítja az imádság táplálta hit, amit Szent Tamás élete is bizonyít – mondta a Szentatya.

Szent Tamás „Summá”-jában, teológiai összegzésében Isten létének három módját különbözteti meg: Isten önmagában létezik, ő a dolgok kezdete és végső célja, minden teremtmény tőle függ; kegyelme révén Isten jelen van a keresztény ember életében és tevékenységében; végül egészen különleges módon jelen van Krisztus személyében, a szentségekben, melyek megváltói művéből fakadnak. Ezért e hatalmas mű struktúrája valójában Isten teljességének „egyetlen tekintettel” történő keresése – utalt a pápa a kortárs Jean-Pierre Torrel teológus elemzésére.

Maga Szent Tamás – a „doctor communis”, mindenkinek „közös mestere” – így foglalja össze saját rendszerét: „A szent tanítás alapvető célja, hogy megismertesse az Istent, méghozzá nemcsak önmagában, hanem amennyiben a dolgok, különösen is az értelmes teremtmény kezdete és végcélja. E tanításnak a kifejtésében először Istenről tárgyalunk, aztán a teremtmény Isten felé haladó mozgásáról, majd végül Krisztusról, aki amennyiben ember, számunkra az út lesz, aki által felemelkedünk az Istenhez.”

Katekézisében XVI. Benedek röviden összefoglalta az egyes részeket: az első nagy fejezet az önmagában vett Istenről szól, a Szentháromság titkáról és Isten teremtő tevékenységéről. A második részben Szent Tamás az embert tekinti, akit a kegyelem indít a vágyakozásaiban, hogy megismerje és szeresse az Istent, hogy boldog legyen az időben és az örökkévalóságban. A szerző bemutatja az erkölcsi cselekvés teológiai alapelveit. Az ember, aki a szabad döntésében arra hívatott, hogy jót cselekedjen, az értelmet, az akaratot és az érzelmet vonja egységbe, a Szentlélek ajándékai révén. Ezen az alapon építi fel Szent Tamás a Szentlélek szerint élő ember fizionómiáját, alapképletét, aki így Isten ikonja lesz.

A tamási összegzés harmadik része Krisztus titkát vizsgálja, aki által az Atyát érhetjük el. A megtestesülés, a passió, a hét szentség elemzése során az Oltáriszentség titkáról ír a szerző, különös mélységgel, amely iránt hatalmas tisztelettel élt. Életrajzírói szerint Szent Tamás szokása volt, hogy a fejét odahajtotta a tabernákulumhoz, hogy így meghallja Jézus isteni és emberi szívének dobbanásait. „Az Eucharisztia Urunk Jézus szenvedésének a szentsége. Ezért az Úr szenvedésének összes hatása egyúttal ennek a szentségnek is a hatása, nem lévén az más, mint az Úr passiójának alkalmazása ránk” – írja. Jól érthető, hogy Szent Tamás és a többi szent miért ontott annyi könnyet, miközben bemutatták a szentmiseáldozatot – hangsúlyozta a Szentatya; majd a következőket mondta: „Testvéreim, szerelmes érzés töltsön el bennünket az Úr e nagy szentsége iránt! Vegyünk részt összeszedetten a szentmisén, és hogy lelki gyümölcsöket nyerhessünk el, táplálkozzunk Krisztus Testéből és Véréből. Időzzünk el szívesen és gyakorta, személyes „én–te” kapcsolatban a legméltóságosabb Oltáriszentség társaságában.”

Benedek pápa ezután Szent Tamás kisebb műveiről beszélt, így többek között az 1273-ban, a Nápolyi Szent Domonkos templomban diákoknak és híveknek tartott szentbeszédeiről, melyet gyorsírással jegyeztek le, és így maradtak az utókorra. Ezekben a beszédekben az apostoli hitvallást, a tízparancsolatot fejti ki, magyarázza a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát. Szent Tamás prédikációi – állapította meg Benedek pápa – szinte egészében megfelelnek a Katolikus Egyház mai katekizmusának; ugyanis ma sem hiányozhat a hit, a hitvallás, az imádság; végül pedig törvény, a tízparancsolat és Isten szeretettörvénye nélkül sem élhetünk.

A pápa még további példákat hozott Szent Tamás meggyőző, lényegi érveléséből. A hitvallásról szóló művében így tanít: a lélek Istennel egyesül, és így rügyet fakaszt az örök életre. Az élet így biztos eligazítást kap, és ezáltal kivédhetjük a kísértéseket. A hitet balgaságnak tartó embernek mondja, hogy feltevése megalapozatlan, mert az emberi értelem korlátozott, nem tud mindent megismerni. Csak ha tökéletesen meg tudnánk ismerni minden látható és láthatatlan dolgot, akkor lenne hiteles balgaság elfogadni az igazságot pusztán csak tiszta hit által. Egyébként képtelen az ember így élni, ezért bízik mások tapasztalatában. Értelmes dolog tehát hittel fordulni Isten felé mindazok alapján, amit másoknak, így az apostoloknak feltárt. Kevesen voltak, egyszerűek és szegények, akiket egészen összetört mesterük kereszthalála. Mégis sokan, gazdagok és nemesek is megtértek tanításuk hallatán. Nem lehetne mindezt másként megérteni, csak ha a feltámadt Krisztussal találkoztak.

XVI. Benedek Szent Tamás Szűz Mária-tiszteletével fejezte be katekézisét. A domonkos teológus csodálatos névvel illette a Szűzanyát: Triclinium totius Trinitatis, vagyis a Szentháromság nyugvóhelye, ahol a Trinitas megpihen a megtestesülés révén, és örömet találnak kegyelemmel teljes lelkében. Az ő közbenjárása által érünk el minden kegyelmet.

A zarándokok között számos magyar csoport is jelen volt, nemzeti színű zászlókkal a kezükben. Két csoportot, akik Déváról és Szombathelyről érkeztek, külön is köszöntött a pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír