A Szentatya július 1-én, csütörtökön délelőtt 16 dekrétumot hagyott jóvá, amelyet Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa mutatott be a pápának.
Ezek között szerepel az a dekrétum is, amely elismeri Isten Szolgája, Scheffler János szatmárnémeti püspök vértanúságát.
Scheffler János 1887-ben született Kálmándon. 1910. július 6-án szentelték pappá. Ösztöndíjjal Rómában tanult, ahol kiváló eredménnyel kánonjogi doktori címet szerzett. XII. Piusz pápa 1942-ben nevezte ki szatmári megyéspüspökké.
A II. világháború után hatalomra került román kommunista kormány 1948-ban felfüggesztette működését, miután visszautasította azt a kérést, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. 1950-ben megtagadta a békepapi mozgalom megszervezését, ezért előbb Körösbányára kényszerlakhelyre vitték, majd 1952. március 19-én letartóztatták. A Máramarosszigeti börtönbe hurcolták, majd a zsilavai földalatti, ún. megsemmisítő tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban megmenekítette Galambos Ferenc nagyprépost. A vértanú püspök földi maradványai a szatmárnémeti székesegyház kriptájában nyugszanak. Boldoggá avatási eljárásának iratait Márton Áron és Bogdánffy Szilárd ügyével együtt 1996. december 6-án nyújtották be a Szentté avatási Kongregációhoz.
