A pápa óvszerre vonatkozó szavainak értelmezése – P. Federico Lombardi SJ jegyzete
A szentszéki szóvivő november 21-én, vasárnap jegyzéket tett közzé a pápa szavait illetően, amelyek az óvszer használatára vonatkoznak Peter Seewald szerdán bemutatásra kerülő interjú-kötetében.
“A világ világossága. A pápa, az egyház és az idők jelei” c. könyv XI. fejezetének végén a pápa két kérdésre válaszol az AIDS elleni küzdelemre és az óvszer használatára vonatkozóan. A kérdések kapcsolódnak ahhoz a vitához, amelyre a pápa 2009-es afrikai útján, a szóban forgó témát érintő szavai nyomán került sor.
A pápa ismételten világosan kifejti, hogy akkor nem kívánt a maga teljességében állást foglalni az óvszer-kérdést illetően. Erőteljesen le akarta szögezni, hogy az AIDS problémáját nem lehet pusztán az óvszerek szétosztásával megoldani, mert ennél sokkal többet kell tenni. Ezek a következők: megelőzés, nevelés, segítségnyújtás, tanácsadás. Segíteni kell az embereket, hogy ne betegedjenek meg, illetve mellettük kell állni, ha már megkapták a betegséget – írja jegyzékében P. Federico Lombardi.
A pápa megjegyzi, hogy ehhez hasonló tudatosság tapasztalható nem egyházi körökben is, mint ahogy ez az ún. „Abc” elméletből is kitűnik (az angol szavak rövidítése alapján: abstinence, azaz önmegtartóztatás, be faithful, légy hűséges, és condom, vagyis óvszer).
Eszerint az első két ellenszer – önmegtartóztatás és hűség – sokkal meghatározóbb és alapvetőbb az AIDS elleni küzdelemben, míg az óvszer az utolsó helyen jelenik meg, mint végső kiút, amikor az első kettő hiányzik. Világosan meg kell tehát állapítani, hogy az óvszer nem jelenti a probléma megoldását.
A pápa ezután kiszélesíti a látóhatárt és ismételten leszögezi, hogy pusztán az óvszer használatának hangsúlyozása a szexualitás leértékelését jelenti. Ezáltal a szexualitás elveszíti jelentőségét és ahelyett, hogy kifejezné két személy egymás iránti szeretetét, egyfajta „kábítószerré” válik.
A szexualitás banalizálása elleni küzdelem része annak a nagy erőfeszítésnek, amely a szexualitás pozitív értékelésére irányul. Arra törekszik, hogy a szexualitás az egész emberre gyakorolhassa pozitív hatását.
Ennek az emberi szexualitásra és korunk hozzá kapcsolódó problematikájára vonatkozó, széleskörű és mélyreható nézetnek a fényében a pápa ismételten leszögezi: „az egyház természetesen nem tekinti az óvszert az AIDS problémája hiteles és erkölcsös megoldásának”. Ezzel a pápa nem újítja vagy változtatja meg az egyház tanítását, hanem ismételten megerősíti azt az emberi szexualitás, mint a szeretet és a felelősség kifejezése értékének és méltóságának távlatában.
Ugyanakkor a pápa rendkívüli helyzetnek tekinti azt az esetet, amikor a szexualitás gyakorlása valós kockázatot jelent a partner számára. A pápa nem igazolja erkölcsileg a rendetlen szexualitást, de azt tartja, hogy az óvszer használata a fertőzés veszélyének csökkentésére a felelősség első tette, első lépés a humánusabb szexualitás felé vezető úton, szemben azzal, hogy mellőzése veszélyezteti a partner életét.
A pápa érvelését nem lehet forradalmi fordulatnak tekinteni. Számos morálteológus és tekintélyes egyházi személyiség a múltban és most is hasonló álláspontot hangoztatott.
Az is igaz azonban, hogy ezeket az álláspontokat még nem hallottuk ilyen világosan egy pápa szájából, még akkor sem, ha beszélgetés, nem pedig magisztériumi tanítás formájában hangzottak el – írja jegyzékében P. Lombardi.
XVI. Benedek tehát bátran és jelentősen hozzájárul egy hosszasan vitatott kérdés megvilágításához és elmélyítéséhez. Eredeti hozzájárulásról van szó, mivel egyrészt ragaszkodik az erkölcsi elvekhez való hűséghez és világosan elutasítja az „óvszerbe vetett bizalom” hamis útját. Másrészt megértő és távolbalátó nézete figyelemmel kíséri a spirituálisan és kulturálisan gyakran rendkívül szegény emberiség kis lépéseit, amelyek, bár kezdetleges és olykor zavaros módon, mégis a szexualitás humánusabb és felelősségteljesebb gyakorlása felé vezetnek – írja jegyzékében P. Federico Lombardi SJ szentszéki szóvivő.
(vm)
