Loyolai szent Ignác

Image1521 pünkösd vasárnapján egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette a spanyol király szolgálatában álló Ignácot. Ez szolgált indítékul ahhoz, hogy a spanyol király szolgálatát fölcserélje Krisztusnak, az ég és föld Urának szolgálatával.

 

 

 

 

Az evangéliumban a magvetőről szóló példabeszéd magyarázatát halljuk. Az evangéliumban néhány példabeszédet maga Jézus magyaráz meg az apostolainak, vagy a bővebb hallgatóságnak. A magvetőről szóló példabeszéd ezek közé tartozik. A tanítványok arra kértél Jézust, hogy magyarázza meg ezt a példabeszédet. Így számunkra is nyilvánvaló Jézus tanítása.

A magvető,Image aki a magot szórja az Emberfia. Az isteni magvető fáradhatatlanul szórja az ő kegyelmének magvait. A szántóföld a világ, ahol a magnak ki kell bontakoznia és termést hoznia. Az aratás pedig a végítélet – a termés begyűjtésének az ideje. A napokban több rendalapító ünnepe van. Nemsokára szent Domonkost ünnepeljük. Holnap a redemptoristák atyjának Ligouri szent Alfonznak van az ünnepe. Ma Loyolai szent Ignác ünnepe van. A szentek életében a kegyelmi magvak kiemelkedő módon, bőséges termést hoztak. Loyolai szent Ignácnál is ez elmondható.  Loyolaban született 1491-ben. 1521 pünkösd vasárnapján egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette a  spanyol király szolgálatában álló Ignácot. Ez szolgált indítékul ahhoz, hogy a spanyol király szolgálatát  fölcserélje Krisztusnak, az ég és föld Urának szolgálatával. Mint egy spanyol nagyúr apródja, s később  mint fiatal tiszt, dicső jövőről álmodozott. Később maga is megvallotta: ,,Örömét találta abban, hogy  gyakorolja a fegyverforgatást, és azt a hiú vágyat melengette a szívében, hogy dicsőséget szerez  magának''. A sebesülés azonban véget vetett a becsvágyó nemes érvényesülésének. Sebesült lába, hiába tettek meg mindent az orvosok, rövidebb lett. Hosszú ideig kellett feküdnie otthon, Loyolában a kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy Szentek élete. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került. Elhatározta, hogy olyan akar lenni mint a szentek, mint szent Ferenc. Maga adott később számot erről a sorsfordulót jelentő új, nagy élményről: ,,Amikor evilági gondolatokat forgatott magában, ezek nagy örömére voltak. De amint elfáradt, és elterelődött róluk a figyelme, kedvetlen lett, és úgy érezte, mintha teljesen kiszáradt volna. Hanem amikor arra gondolt, hogy mezítláb elzarándokol Jeruzsálembe, és vad salátaféléken fog élni, vagy egyéb önmegtagadásokat vállal, ahogy a szenteknél olvasta, nemcsak addig talált vigaszt, míg ezeknél a gondolatoknál időzött, hanem később is megelégedett és vidám maradt, amikor már nem forogtak effélék a fejében. És megtanulta, mi a különbség a Sátán lelke és az Isten Lelke között. És ez volt az első elmélkedése az isteni dolgokról.'' Amikor félig-meddig már felépült, először egy karthauzi kolostor magányára gondolt. Aztán -- még mielőtt tisztába jött volna magával -- elzarándokolt a Szűzanya kegyhelyeire, Aranzazuba és Montserratba. Ez utóbbi közelében fekszik Manréza, ahol először csak rövid ideig akart maradni, de aztán majdnem egy egész esztendőt eltöltött. Ez egyrészt a vigasztalások ideje volt, másrészt pedig a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődésé, illetőleg a misztikus átalakulásé. Ignác maga később így jellemezte ezt az időszakot: ,,Manrézában Isten úgy bánt velem, mint egy tanítómester a gyerekkel, és megsérteném Isten fölségét, ha kételkednék benne, hogy Isten bánt így velem.'' Itt, Manrézában született a Lelki gyakorlatok című könyve.  Párizsban, tanulmányai idején sikerült közösséget összekovácsolnia az első társakból, mint: Xavéri Ferenc, Petrus Faber, Simon Rodrigues. Mind elvégezték Ignácnál a lelki gyakorlatot, és arra a következtetésre jutottak, hogy -- ,,teljesen szakítanak a világgal, és a szegénység és a kereszt útjára lépnek''.  Ignác, bár folytonosan betegeskedett, fáradhatatlan volt. Egyszer maga is megállapította: ,,Harminc esztendő alatt akár esett, akár fújt, semmi nem tartott vissza attól, hogy az Isten szolgálatára tervbe vett munkát órára pontosan el ne kezdjem.''
Ismert jelszava:  Omnia ad maiorem Dei gloriam -- Mindent Isten nagyobb dicsőségére!. Ignácot 1622-ben avatták szentté, s ünnepét a következő évben felvették a római naptárba. Loyolai szent Ignác élete és szolgálata bő termést hozott. Valóra váltotta tanítását: ,,Ha egyszer a szívünk megváltozik, nem csoda, hogy utána általunk a világ is megváltozik.''
Az ő példája, és annyi más szent példája bennünket is sarkalljon keresztényibb életre. Tekintsük mi is élethivatásunknak a keresztény életet, az Isten által ránk bízott szolgálatot, hogy ne csak ebben a földi életben hozzunk gyümölcsöket, hanem az örök élet számára is.
http://frh.theol.u-szeged.hu/mihaly/ignac.htm