1424. október 31-én, 592 éve, hogy Krakkóban megszületett I. Ulászló magyar király (III. Ulászló néven lengyel király), aki a fenyegető török veszély elhárítására törekedett.

II. Ulászló lengyel király és Hedvig magyar hercegnő gyermeke, a Jagelló-dinasztia tagja volt.

1439-ben, Albert halála után a magyar főurak egy csoportja I. Ulászló megválasztását támogatta, ezért Rozgonyi Simon püspök vezetésével küldöttség kereste fel Krakkóban, hogy fogadja el felkérésüket.

A másik csoport, Garai László nádor és Szécsi Dénes esztergomi érsek vezetésével az özvegy Erzsébet királynét és a születendő gyermek király trónra kerülését akarta.

A két párt között hossza alkudozás kezdődött, közben az anyakirályné ellopatta Visegrádról a Szent Koronát, amellyel a csecsemő fiát, V. (Utószülött) Lászlót Székesfehérvárott királlyá koronáztatta. Válaszul 1440. május 21-én I. Ulászló bevonult Budára, majd július 17-én a fehérvári bazilikában a Szent István ereklyetartójáról levett koronával Magyarország királyává avatták. Ekkor Erzsébet királyné a fiával együtt III. Frigyes német-római császárhoz menekült.

1441. január elején hadvezére, Hunyadi János Bátaszéknél döntő győzelmet aratott Erzsébet támogatóinak serege fölött, így I. Ulászló uralma az egész országban megszilárdult. A fenyegető török veszély elhárítására törekedett. Hunyadi már többször győzelmet aratott a törökök fölött, sikereit az 1443-44-es Balkán-félszigetre vezetett "hosszú hadjárat"-tal tetőzte be. I. Ulászló sereget gyűjtött, hogy egy sikeres hadjárattal véget vessen a törökök európai uralmának. Meghirdette az új hadjáratot, amikor a szultán követei a béke fejében Szerbia, Moldva és Havasalföld visszaadását ígérték. A felajánlott feltételek mellett, Hunyadi tanácsára 1444. augusztus 15-én meg is kötötte a 10 évre szóló váradi békét.

Nem sokkal ezután Velence, a pápa és több keresztény uralkodó a háború folytatására buzdította, Giuliano Cesarini bíboros, pápai követ pedig a békére tett esküje alól oldotta fel. 1444. szeptemberében megindult a hadjárat a király, Hunyadi és Cesarini vezetésével. A Fekete-tengerig szinte akadálytalanul nyomult előre a 20 000 fős sereg, de Várnánál megtudták, hogy elárulta őket a segítségükre rendelt olasz hajóhad, amely az ellenük felvonuló török sereget átszállította a Boszporusz-szoroson. (UGYE, FIGYELSZ?!...)

November 10-én - Hunyadi figyelmeztetése ellenére - a király rohamot vezetett a janicsárok ellen, akik rövid küzdelemben megölték. Ekkor pánik tört ki a magyar seregben, a katonák menekültek, a csata elveszett. A királyon kívül - többek között - Cesarini, Rozgonyi Simon püspök is életét vesztette a csatatéren. Hunyadi is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni.

A király holttestét nem találták meg, a török krónikák szerint levágták a fejét és közszemlére tették. Pietro Ransano krónikás szerint a király a combján és karján kapott sebet, és arról tudósít, hogy egyesek szerint túlélte a csatát. Ennek alapján és más utalások miatt időnként felkapott témává válik, hogy Ulászló tovább élt, és Cipruson keresztül Portugália partvidékére utazott, ahol aztán leélte életét, megnősült, és húsz évvel később halt meg.